Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

58 kezők : i. a lakbér évi 300 K, 2. kilométerpénz átlagban évi 1200 K ; 3. kedvezményes áron kapott fa- és szén elvesztése miatt szenvedett kár évi 70 K ; 4. az előléptetésből való elmaradásból származott fizetés és lakbérkülönbözet évenkint 140 K. Ezek a vesztett előnyök a 3. pont a. kivételével, a melyre nézve alperes elismerte, hogy az a nyugdijasoknak is kérelmökre megadatik, olyanok, amelyek csak a tényleges szolgálattal járnak, ezeknek az elérhetése az alkalmazottnak munkaképességétől és korától függ. Minthogy a munkaképesség esélyektől függő határideje meg nem állapitható s e szerint az, hogy felperes még abban az esetben is, ha szolgálata a szolgálati rendtartás 59. §-a alapján a óo. életéve betöltésével alperes részéről fel nem mondatik, mennyi ideig maradhatott volna tényleges szolgálatban ? és igy mennyi ideig élvezhette volna a tényleges szolgálattal egybekötött előnyöket ? egyáltalában meg nem határozható : a felsorolt és kárpótoltatni kért igények olyanokul, amelyek felperest egész életének tartamára feltétlenül megillették, nem tekinthetők, s e szerint tekintettel arra, hogy felperes a C. 7. a. esketési bizonyítványból megállapithatólag az 1898. márczius 10-én történt vasúti baleset idejében 59. életévét már betöltötte s 1899 deczember 31-én, tehát 60-ik életévének bekövetkezte után a szolgálati rendtartásban megengedett korban helyeztetett nyugalomba, a keresetben jelzett czimeken igényelt kárpótlás megítélhető nem volt ugyan, azonban ezek a körülmények nem zárják ki azt, hogy felperes szenvedett sérüléseihez mérten kárpótlást mégis követelhessen, mert felperes az utolsó fizetésével történt nyugdíjaztatásával, tekintettel arra, hogy a 60-ik év betöltésével a szolgálati rendtartás 57. §-a szerint nyugdíjaztatását munkaképesség mellett s maga kérhette volna, az okozott sérülésből származott káraira nézve kárpótolva nincs. dr. F. vasúti orvosnak és három más orvosnak egybehangzó véleménye alapján, akik közül dr. F., mint dr. P. és dr. W. felperest, az utóbbiak közvetlen a sérülés bekövetkezte után a győri közkórházban, az előbbi pedig lakásán orvosi kezelésben részesítették, megállapítható, hogy felperes, ki előbb erős izmu ember volt, jelenleg jobboldali szélhüdésben szenved, testileg és szellemileg megtört teljesen munkaképtelen s keresetképtelen nyomorékká vált, s emiatt folytonos