Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

55 havi 120 K-ra leszállittatik. Egyéb részében a kir. tábla ítélete helybenhagyatik, mindazonáltal az alperes javára az 1874. évi XVIII. tcz. 5. §-ában foglalt rendelkezésre tekintettel, feleslegesen megállapított jogosultságnak kimondása mellőztetik. Indokok: Az alperes kártérítési kötelezettségét illetően a kir. tábla ítélete felhívott indokai alapján, a gyógyítási költséget illetően pedig azért hagyatott helyben, mert a felszámított összes költségek czimén a megítélt 600 K-nál nagyobb összeg az alperes terhére meg nem állapitható s igy a megítélt 600 K-val a felszámított összes költségek vannak fedezve. Ellenben az életjáradék összegét illetően mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatandó s az alsóbiróságok által e czimen megítélt összeg havi 120 K s igy évi 1440 K-ra leszállítandó volt, mert a felperesnek havi fizetése csak 80 K-t, hivatása körében megengedett módon szerzett havi mellékjövedelme pedig csak 30—40 K-t tett ki, és ennek, valamint a felperes által ügyvédjelölti foglalkozásán kivül megengedett módon keresett mellékjövedelemnek ez az összeg felel meg. 35A forgalmi szolgálati utasítás értelmében menetközben az anyagszállitó kocsikon tartózkodni semmi körülmények közt nem szabad a munkásoknak. Ennek ellenére a munkások egyenesen arra kaptak rendeletet, hogy mindegyik a saját anyagkocsijára szálljon fel. Felperes is egy ilyen kocsira szállt, de figyelmeztetés ellenére a kocsi korlátjára ült, s menetközben érte a baleset. Kimondatott, hogy ezt a gondatlanságát azzal szemben, hogy a vasút közegei részéről a forgalmi szabályzatnak a baleset megelőzésére előirt óvóintézkedések meg nem tartattak, a vasút kártérítési kötelezettségét kizáró oknak elfogadni nem lehet. (Curia 1902 június 25. 2970/902. sz. a.) A budapesti kir. tábla: az elsóbiróság ítéletét akként változtatja meg, hogy alperest évi 480 K, s ennélfogva havonkint 40 K-t tevő évjáradék megfizetésére kötelezi.