Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

vagy egészben visszanyerheti. Mindezek alapján a kir. törvényszék megállapítja, hogy felperes csakugyan súlyos beteg, munkas keresetképtelen, hivatását, mint ügyvédjelölt, be nem töltheti, tanulmányait nem folytathatja s hogy ezen sinylő állapota a kérdéses alkalommal szenvedett belső sérülésének közvetlen eredménye, miért is az 1874 : XVIII. tcz. 1. §-a alapján alperes kártérítési kötelezettségét megállapítani kellett. A gyógykezelési költségeket a kir. törvényszék a keresetben felszámított összegben megállapította, mert figyelemmel dr. P. tanúvallomására, a bemutatott gyógyszertári számlára s arra, hogy felperes dr. K. klinikáján is volt s ott is gyógykezeltette magát s hogy most már harmadik éve tart, hogy felperes súlyos, sinylő beteg, a felszámított gyógykezelési költségek túlzottan felszámítottaknak nem találtattak, miért is ezeknek megfizetésében alperest marasztalni kellett. Az évi járadék összegének megállapítása körül a kir. tőrvényszék figyelembe vette, hogy felperes ügyvédjelölt volt, s habár a szerencsétlenség történtekor csak 40 frt havi fizetése volt, mégis némely megengedett szokásos mellékkeresménye is lehetett. Lehetséges, hogy amennyiben a végzetes szerencsétlenség be nem következik, felperes időközben talán az ügyvédi vizsgát is letette volna s igy alkalma nyílott volna családja jövőjét biztosítani, saját magának anyagi jólétet teremteni. Mindezektől felperes talán hosszabb időre, talán örökre elesett, s igy mint keresetképtelen, vagyontalan egyén neje, az általa eltartott édes anyja, három serdületlen gyermeke a nyomornak, ínségnek lesznek kitéve. De nem kerülte el a kir. törvényszék figyelmét az a körülmény sem, hogy felperes az eset történte előtt is már beteges, gyenge, vézna, gyomorbajos ember volt (dr. P. véleménye), hogy 38 éves koráig sem tette le az ügyvédi vizsgát s igy ama kérdés is képezhette megfontolás tárgyát, hogy vajon felperes egyáltalában letette volna-e valamikor az ügyvédi vizsgát s teremtett volna-e önmagának önállóságot és jólétet. Mindezek figyelembe vételével s kizárva nem lévén, hogy felperes csakugyan jobb anyagi viszonyok közé is juthatott volna, a kir. törvényszék felperes évi járadékát havi 140, évi 1680 K-ban megállapította, melynek fizetése iránt az idézett törvényczikk 4. §-a szerint ren-