Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)
5? Indokok: A felperes arra fekteti követelését, hogy 1899 szeptember 30-án alperes vasutvonalán utazván, Újvidék állomás közelében a vonat, melyen felperes utazott, egy másik vonattal összeütközött, minek következménye az volt, hogy felperes, ki a kocsiszakaszban állva várta a vonatnak bemenetelét, amikor a nagy zökkenés folytán egyensúlyát elvesztette, az ellenkező oldali ülés bőrrel bevont támlájához kétszer egymásután erősen odaütődött, majd az ülésre hátrabukott, onnét visszalökődött ugy, hogy az ülésoldal még egyszer fejét, majd a gyomor táját odaütötte, mire kábultan összerogyott. Csakhamar azonban magához tért, a vasúti kocsiból kiszállott, hogy gyalog bemenjen a városba, de alig ment néhány lépésnyire, már is szédülések fogták el, nem volt képes tovább gyalog menni, kénytelen volt kocsira szállani s magát egy szállodába vitetni, hol három napig betegen feküdt. Felperes azt állítja, hogy ezen eset óta állandóan betegeskedik, ügyvédjelölti hivatásának meg nem felelhet s folytonos orvosi gyógykezelés alatt áll ugy, hogy minden nehezebb testi, de még inkább minden szellemi foglalkozásra képtelen. Felperes keresetében kéri, hogy alperes 300 frt gyógykezelési költségben, továbbá évi 1800 frt járadéknak megfizetésében kártérítés czimén marasztaltassék. Alperes nem tagadja, hogy a keresetben állított időben Újvidéken puszta véletlenből vonathorzsolás történt, beismeri, hogy ez alkalommal felperes a II. osztályú kocsiszakasz párnázott falaihoz ütődött, de tagadja, hogy puha párnához való ütődés felperesre nézve a keresetben előadott súlyos következményekkel lehetett volna, mert a vonathorzsolás megtörténte után alperes a felperes kezelő orvosát s a pályaorvost azonnal felszólította, hogy felperest tüzetesen megvizsgálják, állapotáról véleményt mondjanak. Az orvosok akkor a 7. a. látleletet kiállították, mely szerint felperes az összeütközés következtében szenvedett ugyan némi csekély gyomorrázkódást, de ez oly csekély volt, hogy legfeljebb öt-hat napi gyógyítást igényelt. Alperes tehát tagadva, hoey felperes tanulmányai befejezésében hosszabb időre akadályozva lenne, kéri felperest keresetével elutasítani. Az 1874: XVIII. tcz. 1. §-a értelmében, ha valamely vaspálya üzeménél valaki testi sértést szenvedett, az ez által okozott károkért az illető vaspálya-vállalat felelős, kivéve, ha a vállalat bebizonyítja, 4*