Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVII. kötet. (Budapest, 1905)

33 való tekintettel nyilvánvaló, és mert özv. M. A.-né az 1860 ápr. 22-én létrejött házassági szerződést érvénytelennek vitatta, s az érvényesség vagy érvénytelenség kérdése ezen a peren kivüli uton el nem dönthető. A nem készpénzbeli hagyaték elárverezése azért rendeltetett el, mert özv. M. A.-né, Irma és Imre ezt a vagyonelkülönitési tárgyalás folyamán az ingatlanok és felszerelések tárgyában feloszthatatlanság alapján egyenesen és kifejezetten ismételve ajánlották, M. S. és Gy. pedig a hagyatéki tárgyalás során kérték, az árverés elrendelése tehát ez alapon, valamint az 1894 •' XVI. tcz. 05. §-ának a) és c) pontja alapján indokolva van, önként értetvén, hogy a M. Imre birtokában levő s neki az örökhagyó által haszonkölcsönbe adott értékpapírok, általa az árverés utján vagy árfolyam szerint való értékesítés czéljára természetben lesznek átadandók és terhére az osztálynál ez alapon beszámitandók. Az előadottak szerint tehát a hagyaték állagához tartozó készpénz és az ingatlanokért és egyéb értékekért árverésen befolyandó vételár fele képezi az átadás folytán a négy örököstárs közt felosztandó vagyont, amely osztálynál lesz helye az örököstársak által elismert s előre kapott értékek betudásának, valamint a hagyaték cselekvő állagában M. J., M. S. és M. Gv. terhére felvett értékek, amennyiben azok vita tárgyát nem képezték, figyelembe vételének. Az özvegyi jogot illetően a férjnek törvény szerint joga van az özvegyi jogot szabályozni. Ezt a szabályozást az özvegy csak annyiban támadhatja meg, amennyiben az az özvegynek törvényben gyökeredző ezt a jogát sérti. Fen forgó esetben özv. M. A.-né özvegyi joga a házassági szerződéssel eszközöltetett akként, hogy az özvegy az összes hagyatéki javak egynegyed részének haszonélvezetét kapja. Tekintettel már most arra, hogy a hagyatéki vagyon értéke oly nagy, hogy egynegyed részének haszonélvezete vétessék bár alapul, az egész vagvon, vagv annak csak a fele az özvegy özvegyi jogát, amely egyedül az örökhagyó társadalmi és vagyoni állásához mért lakásból és tartásból, esetleg az 1840: VIII. tcz. 18. §-ának értelmében a közszerzeményi joggal nem terhelt hagyatéki javak egyötöd részének haszonélvezetéből állhat, bőven kielégíti ; és tekintettel arra, hogy az özvegy özvegyi jog czimén az egész hagyaték haszonélvezetében csak az özvegyi tartás szabályozásáig maradhat, ez pedig már az örökDöntvénytár III. f. xxvii. 3