Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVI. kötet. (Budapest, 1904)

42 gálati idejük tartamára illetik meg, minélfogva a három havi felmondási időre a felperest a fizetésnek és lakpénznek a három hóra eső részén kivül egyéb mellékjárandóságok meg nem illetik. (1900 decz. 22-én 12,381/900. sz. a.) A debreczeni kir. tábla: A kir. törvényszék mint csődbíróság Ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy a kereseti követelésből csak 1267 frt 32 krt s ennek járulékait ismeri e valódinak és ebből az összegből 347 frt 22 krt s járulékait a csődkövetelések I. osztályába, 920 frt 10 krt s járulékait a II. osztályába soroz ; egyebekben az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja Indokok: A felperes, mint az alperes czég volt üzletvezetője, keresetét részint hátralékban levő, részint a törvényes felmondási időre járó fizetése iránt indította. Az üzletvezetőnek főnöke ellen a szolgálati viszonyból kifolyólag fenálló kötelezettség teljesítésére irányuló igénye az 1884 : XVII. tcz. 176. §-ának értelmében első sorban az idézett törvényczikk 141. §-ához képest alakított ipari hatóság által döntendő el ugyan és igy a felperes helytelenül indította meg ezt a pert a kir. törvényszéknél mint kereskedelmi bíróságnál ; tekintve azonban, hogy az alperes czég időközben csődbe jutott és a felperes követelése bejelentés alá eső igényt képezvén, a felperes követelését a csődeljárás során bejelentettet; tekintve, hogy a bejelentett követelés a felszámolás alkalmával a tömeggondnok által kifogásoltatván, a követelés valódiságának a megállapítása a csődtörvény 145. §-ának rendelkezéséhez képes a csődbíróság hatáskörébe tartozik ; ennélfogva a szóban forgó esetben a jelzett pergátló akadály most már figyelmen kivül hagyandó. Az elsőbiróság ítéletét a valódinak elismert követelés mennyisége tekintetében azért kellett megváltoztatni, mert bár a kir. tábla is elfogadta azt, hogy a felperes járandóságai évenkint összesen 3600 frtot tettek ki, mégis figyelemmel arra, hogy a felperest az alperes czég az 1896 június 18-án bocsátotta el a szolgálatból, a felperes fizetéshátralék czimén csak az eddig a napig esedékes járandóságait igényelheti ; e szerint tehát e czimen . . . felperes csak 642 frt 32 krt igényelhetett. A három havi felmondási időre (1896 június T8-ától szeptember 18-áig) pedig — amint azt az elsőbiróság helyesen kifejtette — csak az az összeg illeti meg a felperest, amely a fizetés és lakbér czimén kapott