Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVI. kötet. (Budapest, 1904)

20 befolyással rendszerint nem bir, már pedig a felebbezési bíróság Ítéletéből, vagy a tárgyalási jegyzőkönyvből nem tűnik ki az, hogy alperes felperesnek, illetve jogosult képviselőjének, oly tényeit vagy előadásait óhajtotta volna bizonyítani, amelyekből követ­keztetni lehetne, hogy alperes netaláni tévedése felperes tévesz­tése által idéztetett elő, és mert a felebbezési bíróság által tar­talmilag és alakilag valónak elfogadott bérleti szerződésből nem tűnik ki, hogy felperes a vadállomány iránt szavatosságot vállaltr avagy hogy felperes arra kötelezte volna magát, hogy a kibérelt területen a legeltetést gyakorolni nem fogja ; ennek kikötése nél­kül pedig az ingatlan tulajdonosa nincs elzárva attól, hogy azért, mert a területet vadászatra kibérelte, azt a gazdasági elvek szerint használhassa. Panaszolja még alperes azt is, hogy felperes képviselője be­jegyzett ügyvéd nem lévén, perköltségben marasztalható nem volt, azonban e panasz sem bir megállható alappal, mert az 1868. évi LIV. tcz. 84. §-a szerint, a magyar államkincstár jogi képviselője a kincstári ügyészség, az az által kifejtett perbeli működés pedig az ügyvédi munkálattal egy tekintet alá esik. 13. A megyei tiszti ügyész a perben felmerült dijainak és ki­adásának megállapítását csakis saját törvényhatóságával szemben nem igényelheti, amennyiben tehát a tiszti ügyész a törvényhatóság területén fekvő valamelyik község kép­viseletében, bár felettes hatóságának kirendelésére, de a községtől nyert meghatalmazás alapján járt el, az ezzel az eljárással felmerült dijának és kiadásának megbízójával szemben leendő megállapítását jogszerűen követelheti. (Magy. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1903. évi deczember 22. G. 662/903. sz. a.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom