Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVI. kötet. (Budapest, 1904)

5 24-én jött létre, és a felperes a vidékről felhozott bútorait az alperes beleegyezésével s ezért való bérfizetés nélkül e bérelt lakásban még 1902. évi deczember havában elhelyezte s ezeket onnét 1903 február 4-én vitte el, ez a bérelt lakás pedig az 1903. évi februári negyedben üresen állott és a zárgondnok kezelési utasitással csakis 1903 február 3-án kelt végzéssel lett ellátva. E tényállásban nem nyert megállapítást az, hogy a zárgond­nok a lakások bérbeadása által jövedelmező ingatlan haszonél­vezetébe a lakások feletti rendelkezési joggal vezettetett volna be. mig a cj alatt csatolt végzés csak a bérjövedelmekre fogana­tosított zárlatról és arról tesz említést, hogy a zárgondnok a béreknek, az ő kezéhez való fizetésre felhívott birtoktól beszedé­sére és letétbe helyezésére utasíttatott. Az sem nyert megállapítást, hogy az 1902 október 30-án bevezetett zárgondnok az 1902 novemberi és 1900 felbruári év­negyedekben üresen állott lakás iránt az 1902 november 24-én létrejött bérleti szerződés megkötése idejében a végrehajtató hitele­zők érdekében tényleg rendelkezett volna, vagy hogy a zárgond­nok a peres felek között kötött bérleti szerződést megtámadta, hogy felperest a bérlemény használatában akadályozta volna. Ily körülmények közt a peres felek közt megkötött bérleti szerződés pusztán azon az alapon, hogy a ház haszonélvezetére a szerződés­kötés időpontját megelőzőleg végrehajtás rendeltetett el; hogy a lakbérek beszedésére zárgondnok vezette! ett be, és hogy a bérleti szerződést nem a zárgondnok, vagy hogy az alperes nem a zár­gondnok hozzájárulásával kötötte meg, bíróilag érvénytelennek nem volt kimondható. Ez okokból a felebbezési bíróság ítéletének a peres felek közt létrejött bérleti szerződést a mondott alapon érvénytelennek ki­mondó rendelkezését, és ennek következményekép az alperest 500 K foglaló és 200 K átalakítási költség visszatérítésére kötelező ren­delkezését is megváltoztatni, s felperest keresetével elutasítani kellett. Áttérve a felperes válasziratában előadott csatlakozási kére­lemre, ezzel felperes a felebbezési bíróság Ítéletét esetleg, és pedig az esetre támadja meg, ha az Ítélet nem tette volna magáévá az elsőbiróság ítéletének azt az indokát, amely szerint a peres felek közt kötött bérleti szerződés az annak lényeges feltétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom