Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVI. kötet. (Budapest, 1904)

'35 esett és ott vesztette el a balkarját ; tekintve, hogy a per adatai mi támpontot sem nyújtanak annak megállapithatására nézve, hogy ez a bezuhanás a felperes leányának gondatlanságából származott volna, kétségtelen, hogy a bekövetkezett baleset a 2. r. alperes fentebb kiemelt gondatlanságával oki összefüggésben áll, ami az ő kártérítési felelősségét annyival inkább megállapítja ; mert tekintettel arra a fokozott veszélyre, mely az etetöszekrény mellett működő munkást érheti, az alperes által alkalmazott gépkezelőnek kötelességében állott a felperes 14 éves leányát ezen veszélyes helyen való munka teljesítésében megakadályozni, amit azonban elmulasztott. Ezeknél fogva az elsőbiróság helyesen állapította meg 2 r. alperes kártérítési kötelezettségét. A kártérítés mérvére nézve azonban meg kellett változtatni az elsőbiróság ítéletét, mert az általa meghatározott összeg tulmagas. Ugyanis tekintettel a vasárés ünnepnapokon, valamint a kedvezőtlen esős időben, továbbá a téli hónapokban szünetelő gazdasági üzemre, nem lehet elfogadni a szakértők abbeli véleményét, hogy a felperes leányának lakóhelyén és környékén az évi munkanap legalább 300 napot tenne, s igy a munkaszünet csupán 65 napból állana, mert ezt az időt egyedül az évi ünnepnapi és munkaszünetek is kiadják, amihez, ha a fent kiemelt munkára az időjárás miatt alkalmatlan napokat és a téli munkaszünetet (deczember i-től márczius i-ig) hozzávesszük, a munkanapok számát 200-nál többre megállapítani nem lehet ; tekintettel továbbá arra is, hogy a sérült bizonyos munka teljesítésével : u. m. gyermekek és állatok gondozása s felügyeletével és a háztartás körüli teendőknél segédkezéssel magának valamit szerezhet is és igy teljesen keresetképtelennek nem tekinthető, a kir. tábla az 1893 : XVIII. tcz. 65. §-ában felvett jogszabály alapján a fent kiemelt adatok tüzetes mérlegelésével a felperes leányának kártérítési igényét csupán évi 200 K-ban találta megállapitandónak. Egyebekben a kir. törvényszék ítéletét indokaiból és azért kellett helybenhagyni, mert az állandóan követett birói gyakorlat szerint a munkaadó csak akkor tehető felelőssé az ipari, gyári, vagy gazdasági üzemben alkalmazott munkásokat munkájuk közben ért balesetért, ha a köteles gondosságot a törvényben előirt, vagy a dolog természetének megfelelő elóvigyázati intézkedések megtételében elmulasztotta ; már pedig az 1. r.