Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVI. kötet. (Budapest, 1904)

»*7 nem tesz ; az pedig, hogy D. F. a D. M. által az ő nevében kötött biztosítási szerződést az ő meghatalmazásából kötöttnek elismerte, kétségtelen abból, hogy a jelen keresettel fellépett ; végre mert a kereskedelmi törvény 474. és 475. §-ai, valamint a kereseti kötvény 68. §-ának ezen §-okkal összhangzásban levő 3. pontja szerint hamis adatoknak a biztosítási ajánlatban történt felhozása a biztosítási szerződést csak az esetben teszi hatálytalanná, ha a hamis adatok a biztosítás elvállalása szempontjából lényeges körülményekre vonatkoznak, alperes pedig abbeli állítását, hogy a szerződéskötésnél meghatalmazottként eljárt egyén személyére vonatkozó megtévesztés a biztosítás elvállalása szempontjából lényeges volt s azt, hogy el sem vállalta volna a biztosítást, ha tudta volna, hogy ez az egyén, ki magát D. F.-nek nevezte, D. M. volt, nemcsak nem bizonyította, sőt az a körülmény, hogy az ajánlattevőktől személyazonosságuk igazolását nem kívánja, ezen állításainak ellentmond. Minthogy a kifejtettek szerint még ha való volna is, amit alperes biztosító társaság D. M.-nak D. F. neve alatt való szereplésére nézve előad, a biztosítási szerződést érvénytelenné nem teszi: mellőzni kellett az alperes által ezen előadásai való voltának bizonyítására ajánlott tanubizonyitás alkalmazását s a szerződés hatálytalanságára vonatkozó kifogás figyelmen kívül hagyásával meg kellett állapítani, hogy a kereset tárgyát képező szerződés érvényes s hogy alperes az abban biztosított tárgyakban a biztosítási idő tartama alatt okozott tűzkárt megtéríteni köteles stb. (1902 november 14. 90.143/902. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla : Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért, mert alperes ellenvégiratában maga is azt adja elő, hogy a D. F.-től eredetinek vélt ajánlat elfogadása után a kötvényt D. F. részére állította ki és küldte el, aki azt el is fogadta, és mert e szerint ajánlatot tevőnek és biztosított félnek alperes maga is csak D. F.-et tarthatta és igy az az álláspontja, hogy az ajánlattevőnek személyére nézve megtévesztetett, meg nem áll. (1903 október 14. 368/903. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. itélő tábla ítélete felhozott és felhívott indokaiból helybenhagyatik.