Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXVI. kötet. (Budapest, 1904)

?8 (Curia 1904 január 26. 1727/903. sz. a ) A szabadkai kir. törvényszék: Első- és másodrendű alperesek egyetemleges kötelezettséggel tartoznak 2302 K 70 f. tőkét s járulékait felperesnek megfizetni, egyebekben felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A kereset közszerzeménymegállapitás és törvényes osztályrész kiegészitésére irányul. A közszerzemény megállapítására irányuló kereset elévülés alapján utasittatott el. mert az igény 1860 április 17-én, néhai F. M. halálakor megnyílván, attól a kereset indításáig 41 év mult el. Minthogy pedig az örökhagyó közszerzeményének megállapítására vonatkozó igény 32 év alatt elévül, az erre vonatkozó kereset annyival inkább elutasítandó, mert a 32 éves elévülési idő a kiskorúság tartama alatt is folyván, felpereseknek az a kifogása, hogy jogelődeik 1868, illetve 1875-ben nyervén el nagykorúságukat, igy az elévülési idő csak innét volna számítandó, jogi alappal a jelen esetben nem bir. Ellenben a törvényes osztályrész kiegészítése iránt indított keresetnek az ítélet szerint helyt kellett adni, stb. Első- és másod rendű alpereseknek az egyetemlegesség ellen felhozott kifogását azért mellőzte a biró&ág, mert a megajándékozás egy időben történt és mert a mindeniknek ajándékozott vagyonérték a marasztalás értékét meghaladja, végül mert mindenik megajándékozott az ekként kapott egész vagyonértékkel felelős a törvényes osztályrész kipótlásáért. (1902 április 3-án 5406/902. sz. a.) A szegedi kir. tábla: Az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik azzal a részbeli változtatással, hogy az első- és másodrendű alperesekre nézve az egyetemleges fizetési kötelezettség mellőztetik. Indokok: A közszerzeményi igény, mint minden vagyonjogi igény, elévülés alá esik, az elévülés pedig a jognak az érvényesítése idejétől, a jelen esetben tehát F. M.-nak 1860-ban bekövetkezett halálával vette kezdetét. Ennélfogva, minthogy a néhai F. M. halálától a kereset beadása napjáig az elévülésre megkívántató 32 évnél több idő eltelt s a per adatai szerint a felperesek jogelődei közül D. R. 1869-ben, D. E. 1875-ben férjhez menvén, nagykorúakká váltak s igy módjukban állott a néhai F. M. után való közszerzeményi jogaikat érvényesíteni, s minthogy azoknak elhalálozása után az akkor még kiskorú felperesek édes atyjuk,