Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

44 volt egyéb oly vagyona, amely az alperesi követelés fedezésére szolgálhatott ; mert az, hogy valamely okiratban foglalt kijelentés az okiratot kiállító feleknek minő akaratát fejezi ki és milyen jogviszonyt hoz létre, jogkérdés, ellenben az, hogy az okiraton kivül eső körülményeknél fogva az okiratban foglalt kijelentés által az okiratot kiállító feleknek mi volt az egységes valódi akarata, elhatározása, jelesül, hogy a felek nem a kijelentéssel kifejezett szerződési viszonyt, hanem más szerződési viszony létrehozását czélozták. ténykérdést képez. A felebbezési bíróság a B. a. okiraton kivül eső körülményekből jutott arra a ténybeli meggyőződésre, és állapította meg azt a tényállást, hogy felperesnek és a végrehajtást szenvedőknek nem az volt az egységes akaratelhatározása, hogy közöttük adásvételi szerződés létesüljön, hanem az, hogy alperes a kielégítési alapot követelésének kielégitésére ne fordíthassa s ekként az alperes követelésének fedezésére ne szolgáljon. E tényállás mellett tehát a B. a. okiratban kifejezett adásvételi szerződés jogilag létre sem jött és mint ilyen színlelt lévén, minden további előfeltétel nélkül önmagában véve hatálytalan, következésképpen ily körülmények között közömbös az, hogy a B. a. okiratban foglaltakon kivül volt-e a végrehajtást szenyedettnek egyéb oly vagyona, ami alperes követelésének kielégitésére fedezetül szolgálhatottt ; és közömbös az is, hogy a vagyonátruházásról kiállított okirat keletkezése előtt már fenállctt alperesi követelés megvétele végett a végrehajtás az okirat kelte előtt rendeltetett-e el vagy sem és így a felebbezési bíróság nem sértett jogszabályt, hogy e tekintetben a tényállás megállapításába nem bocsátkozott. Ezek szerint felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan lévén, a felülvizsgálati kérelmet el kellett utasítani és a sommás eljárási törvény 204. §-a alapján felperest a felülvizsgálati eljárás költségének viselésére kötelezni. 26. A csődtörvény 28. §-ának r. pontja alá eső, visszteher nélküli ügyletnek tekintendő a közadósnak mindama rendelkezése, melyet megfelelő ellenérték nélkül más részére, saját va-