Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

2 reztetett is, közszerzeménynek minősíteni nem "lehetett s a fel­perest e czimen támasztott keresetével ez okokból elutasítani kel­lett. De elutasítandó volt a felperes özvegyi jog czimen támasz­tott kereseti kérelmével is, mert a törvényes házassági viszonyból eredő jogok s így az özvegyi jog is a házastársak életközösségé­ben találja alapját és özvegyi jogon a hagyatéknak haszonélve­zetét csak azon nő veheti igénybe, aki az örökhagyó elhalálozá­sakor a hagyatékban van és a különélésre okot nem szolgáltatott. Minthogy pedig a per adatai szerint a felperes az örökhagyót ok nélkül elhagyta és másokkal élt vadházasságban és ekként nem­csak hogy házastársi kötelességének nem felelt meg, hanem azt súlyosan megsértette, miáltal a házassági viszonyból folyó jogokra, tehát férjének elhalálozásával az özvegyi jogra magát érdemet­lenné tévén, arra igényt nem tarthat. (1902 okt. 2. 14567/902. sz.) A szegedi kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletének felebbezett része, annak az indoknak mellőzésével, hogy özvegyi jogon a hagyaték haszonélvezetét csak az a nő veheti igénybe, aki az örök­hagyó elhalálozásakor a hagyatékban van, egyéb indokainál fogva és még azért hagyatott helyben, mert a házasfelek különélése esetén az özvegyi jog csak a nem vétkes nőt illeti, a nőnek a vét­kessége a különélés tekintetében pedig nemcsak a házassági váló­perben, hanem az özvegyi jog érvényesítése iránt folyamatba tett perben is bizonyítható ; továbbá, mert a per adatai szerint a há­zasfelek kibékülésük után ismét különváltak és az örökhagyó haláláig különváltan is éltek, minélfogva felperes, aki a közös ház­tartást elhagyta, tartozott volna bizonyítani, hogy az együttélést az örökhagyó tette lehetetlenné, ezt pedig bizonyítani meg sem kísérletté, már pedig az indokolatlan különélés a nő vétkességét megállapítja ; és mert az örökhagyó K. F. tanú vallomása szerint felperest csak az esetben volt hajlandó visszafogadni, ha ágyassága viszonyából csak 2 gyermeke van és más állapotban nincs ; mint­hogy pedig felperes az örökhagyót terhes voltára nézve tévedésbe ejtette, az örökhagyó az életközösséget a felperessel ismét meg­szakíthatta a nélkül, hogy felperes vétkességének megbocsájtására jogszerűen hivatkozhatna. (1903 febr. 5. 5626/902. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete a saját s az első­biróság ítéletéből átvett indokokból helybenhagyatik annál inkább,

Next

/
Oldalképek
Tartalom