Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

i4Q látó képességét, azért nem szüntetheti meg, mert egyfelől a szakértők maguk is bizonyítják, hogy a félszemű munkást a munkaadók nem igen alkalmazzák, s mert másfelől az alperesnek az a mulasztása, hogy a baleset ellen általa biztositott felperes igényét, a biztosítási összeg kiadását megtagadott biztositóval szemben, habár a biztosítási szerződés megkötésekor a felperes félszemének hibás voltát bevallotta, s igy a per a siker reményével lett volna meginditható, keresettel érvényesíteni az elévülési időn belül elmulasztotta, egymagában is elégséges alap ennek a kötelezettségnek bírói megállapítására. Ezeknél az okoknál fogva, stb. (1903 április 8-án 10,144. sz- a ) A m. kir. Curia : A másodbiróság ítélete, elhagyásával annak indokának, mely szerint a per a biztosító társaság ellen a siker reményével lett volna meginditható, egyéb indokai alapján helybenhagyatik. 84. Az 1876: XIII. tcz. 38. §-a szerint a cseléd mindazon károkért, melyeket gazdájának rosszakaratú hanyagság- vagy vigyázatlanságból okozott, kártérítéssel tartozik. A cseléd kártérítési kötelezettsége megállapittatott, mert kötelességmulasztást követett el az által, hogy gazdájának engedelme nélkül az istállóból eltávozott és az éjjelt a házon kívül töltötte, és igy kötelességmulasztása amaz ismérvekkel bír, melyek a fentebb idézett törvényszakasz értelmében a cseléd kártérítési kötelezettségét megállapítják s végül, mert ezen szóban forgó kötelességmulasztás és a gazdát a cseléd távollétében támadt tüz által ért kár közt olyan okozati összefüggés van, mely a felelősséget megállapíthatja. (Curia 1903 szeptember 10. 6250. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztattatik, alperesnek mint a kk. G. Vendel törvényes képviselőjének kártérítési kötelezettsége felperes irányában megállapíttatik és az elsőfokú bíróság utasittatik, hogy hozzon a kártérítés mérve tekintetében, a perköltségre is kiterjedő ítéletet.