Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)
144 alperes puszta tagadása mellett azt, hogy mennyi volt felperes havi járandósága, nem is állította, holott ez üzleti könyvei alapján módjában is állott volna : a kir. törvényszék ezen egy tanú határozott vallomását elegendőnek fogadta el annak megállapítására, hogy felperes alperestől mennyi fizetést húzott. A 2. V. alatti nyugtára nézve Sz. J. és F. H. tanuk vallomása arra nyújt bizonyítékot, hogy a nyugta aláírása előtt felperesnek felolvastatott s felperes az abban foglalt kijelentést tette ; a nyugtatott 498 K 8 f.-t pedig felperes beismerése szerint mint biztosítási kártalanítási összeget alperestől felvette. Bár ezen nyugta tartalma és a tanuk vallomása szerint felperes a biztosítási összeg felvételekor kijelentette, hogy alperes ellen mindennemű jogigényeiről lemond, ezt a lemondást a kir. törvényszék nem fogadta el olyannak, amely felperes kereshetőségi jogát alperes irányában megszüntetné, mert az által, hogy felperesnek a biztosítási összeget kifizette : a maga részéről alperes az őt terhelő kötelezettségekből folyólag még semminemű kárpótlást nem adott, mivel felperes erre az összegre akkor is igényt tarthatott, ha alperest kártérítési kötelezettség nem terheli s igy a biztosítási összeg kifizetése nem tekinthető olyan ellenszolgáltatásnak, amelynek ellenében felperesnek oka lett volna arra, hogy alperes irányában fenálló igényéről lemondott volna ; a nyugtában foglalt s a biztosítási összeg felvételével kapcsolatosan tett ezen lemondó nyilatkozat tehát csak ugy értelmezhető, hogy felperes a biztosítási összeg tekintetében való kielégítését ismerte el. Minthogy ezek szerint felperes az őt ért balesetből folyó kártérítési igényeiről alperes irányában le nem mondott ; minthogy az 1893 : XXVIII. tcz. i. §-a kimondja, hogy a munkaadó köteles ipartelepén mindazt létesíteni és fentartani, ami, tekintettel a telep és az üzem minőségére, annak követelményeihez képest az alkalmazottak életének, testi épségének és egészségének lehető biztosítása érdekében szükséges, eme kötelezettség teljesítésének elmulasztása pedig az idézett törvény 37. §-a szerint polgári jogi felelősséget állapit meg, amely felelősség a kártérítésben áll ; minthogy a már elmondottak szerint tény az, hogy az alperes malmában alkalmazott felvonó készülék lezuhanása a különben is kopott és használt heveder elszakadása és a lerozsdásodott fék