Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

140 alapján kártérítést követel alperestől. Alperes kifogásolta az 1874. évi XVIII. tcz. alkalmazását, mert az állított szerencsétlenség nem a vasúti üzem körében történt, tagadta a balesetnek felperes által előadott módon való megtörténtét s kifogásul előadta, hogy a baleset felperes hibájából történt. A kir. törvényszék e tényállás alapján felperest keresetével elutasította, mert az 1874. évi XVIII. tcz. csak a vaspálya üze­ménél előfordulható balesetekre alkalmazható, vagyis csak azon veszélyből eredő károk megtérítésére állit fel különleges szabályo­kat, a melyek a vaspályaüzlet sajátlagos természetéből állhatnak elő ; ellenben a vasút mint iparvállalat által folytatott egyéb üzletnél a kártérítés közönséges jogi elvei alkalmazandók ; ezek szerint pedig alperes tagadásával szemben felperesnek kellett volna azt a tényállást bizonyítani, a melyből következtethető volna, hogy felperest alperes vállalatánál nem saját hibájából érte baleset és hogy e balesetért alperest felelősség terheli. Fel­peres azonban ily bizonyítékot nem szolgáltatott, tehát kerese­tével el kellett utasítani. A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Nem vitás a peres felek között, hogy felperes alperesnek a bródi állomáson levő műhelyében volt alkalmazva s hogy felperest munkaközben érte azon baleset, a mikor lábtörést szenvedett. Felperes tehát a testi sértést nem a vaspálya üzemé­nél szenvedte s igy a jelen esetre az 1874. évi XVIII. tcz. azon intézkedései, melyek a vasutaknak az üzem különös veszélyéből eredő szigorúbb felelősségét szabályozzák, nem alkalmazhatók, hanem alperes kártéritési kötelezettsége az általános magánjogi elvek alapján birálandó meg. Felperes azonban, kit a bizonyítási kötelezettség terhelt, alperes tagadásával szemben bizonyítást sem ajánlott arra nézve, hogy a baleset alperes tényével, a törvényben előszabott valamely kötelezettség megszegésével, mulasztásával vagy gondatlanságával állana okozati összefüggésben, már pedig alperes kártéritési köte­lezettsége csak ezen esetek valamelyikének fenforgása és bizonyí­tása esetén lenne megállapítható. Az elsőbiróság ítélete tehát a per főtárgyára nézve ezen indokokból hagyatott helyben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom