Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

128 az, hogy a község értesíteni tartozik felperest arról, hogy illetékes közege a fizetés iránt az utalványt a község pénztári közegének kiállította ; következésképpen alperes fizetési kötelezettsége a szerződési kikötésnél fogva csak akkor következhetett be, amikor felperes a pénz felvétele végett alperes község pénztáránál jelentkezett, eddig tehát alperest a fizetés tekintetében jogilag számításba vehető késedelem nem is terhelheti és e tekintetben mi jogi jelentőséggel sem birhat az, hogy a község illetékes közege a fizetés iránt az utalványt alperesi község pénztári közegének ki nem állította, mert ez a dolog természeténél fogva felperes jelentkezése esetében bármikor kiállítható volt. Minthogy pedig a felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint felperes a 4000 K felvétele végett alperes községénél nem jelentkezett és így alperest a 4000 K fizetése tekintetében jogilag számításba vehető késedelem nem terheli, enélkül pedig késedelmi kamatot felperes nem követelhet; ezeknél fogva felperest a 4000 K után kamat meg nem illeti, alperes a jelen perre okot nem szolgáltatott és alperest késedelem sem terheli; éppen ezért felperest felülvizsgálati kérelmével el kellett utasítani, ellenben alperes felülvizsgálati kérelmének helyet adni, a felebbezési bíróság ítéletének e részben megváltoztatásával felperest kamatra irányuló kereseti kérelmével egészen elutasítani és a sommás eljárási törvény 111., 168. és 204. §-ai alapján az összes költségben marasztalni. 72. A sommás eljárási törvény 104. §-a értelmében részitélet csak akkor hozható, ha alperes a követelés egy részét elismeri vagy felperes annak egy részéről lemond. Az elismerés jogelismerésre vonatkozik és megkülönböztetendő a ténybeli beismeréstől, mely előbbi vissza nem vonható, mig a sommás eljárási törvény 60. §-a értelmében esetleg a beismerés visszavonásának helye van, továbbá a sommás eljárási törvény 48. §-ának 1. bekezdése és 2. pontja értelmében az elismerés a tárgyalási jegyzőkönyvbe felveendő. (Curia 1903 október 13. I. G. 253/903. sz. a.)