Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXV. kötet. (Budapest, 1904)

102 •delet szerint pedig alperesnek tulajdonául hagyott egy tehenet, egy borjut, a meglevő takarmányt, két malaczot, az összes termést, házi bútort, edénynemüt. Nem vitás, hogy a tiszta hagyaték 1791 K s hogy a péczeli ingatlanon egy nagyobb és egy kisebb lakó ház van. A férj végrendelkezési joga az özvegyi jog rendezése tekintetében megáll, ha a rendezés nem sérti az özveg\ i jogban foglalt jogosítványok legkisebb mértékét, de sőt ez esetben is törvényes lesz a rendezés, ha azt az özvegy elfogadja, s ez esetben már nem hivatkozhatik többé az esetleg kedvezőbb törvényes rendelkezésre. Alperes a 7. a. végrendeletet elfogadta, az abban tett hagyománynyal pedig özvegyi joga sértve nincs, sőt a hagyaték ellen támaszható igényére ki van elégitve. Ugyanis alperesnek az 1840 : VIII. tcz. 18. §-a értelmében járna özvegyi jog fejében, 4 gyermek maradván, az 1791 K értékű hagyaték Vs részének 358 K-nak haszonélvezete, kap pedig (nem említve az irott hitbért) a végrendelet alapján egy tehenet, borjut, két sertést, melyek értéke a nem kifogásolt válaszirati felszámítás szerint 340 K, ehhez jön még a végrendelet értelmében az egész termés és takarmány készlet, nem számítva a bútor- és edény nemüeket, ugy hogy alperes tulajdonul nagyobb értéket kap, mint amennyinek a haszonélveze illetné, megilleti azonban alperest 1—1 szobából álló lakás a hivatkozott szerződés értelmében. Hogy ezen lakást a telken levő nagyobbik vagy kisebbik házban veheti igénybe, erre nézve maga alperes is azt állitja elleniratában, hogy a kisebbik házban levő lakást rendelte neki az örökhagyó halála után. Hogy alperes ezen kisebbik lakházat lakásul önként választotta és hogy a nagyobbik lakház használatát felperesnek önként engedte át, az bizonyítva van a I. B., D. O., K. L. és A. I. tanuk vallomásával is. Alperesnek tehát a jelzett kisebbik lakház használatánál több igénye nem lehet, s igy a rendelkező rész értelmében kellett intézkedni arra való figyelemmel is, hogy az isaszegi ingatlanok haszonélvezetéről maga alperes is lemondott. Nem döntő jelen perben, hogy a kérdéses kisebbik lakház lakható állapotban van-e vagy sem, s hogy ha jelenleg lakhatatlan, annak lakhatóvá tételére mily javítások szükségesek. Alperes erre nézve kérelmet nem terjesztett elő s igy nem kellett intézkedni felperesnek azon ajánlata felett, hogy azon