Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIV. kötet. (Budapest, 1903)

35 bíróság ítélete a kötelezettségteljesítésről rendelkező részében oly módon változtattatik meg, hogy a marasztalt alperesek arra köteleztetnek, hogy a felebbezési bíróság ítéletében feltüntetett kézi napszámok leszolgálása végett felperesnél, illetve a munka felhasználásával megbízott alkalmazottjánál nyolcz nap alatt jelentkezzenek és azt a felperes által meghatározandó időben, helyen és munkában eltöltsék, mert ellenkező esetben jogában álland felperesnek az összes még le nem szolgait kézi napszámnak a felebbezési bíróság ítéletében meghatározott egyenértékét minden -egyes alperesnek a mulasztás bekövetkeztével azonnal végrehajtás utján megvenni. Egyebekben felperes, valamint alperesek is felülvizsgálati kérelmükkel elu tasittatnak. Indokok: Felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy még abban az esetben is, ha alperesek a teljesítésre kitűzött határidőben a munkát meg nem kezdenék, vagy félbeszakítanák, felperest a le nem szolgált munkanapok egyenértékének megvételére csak az összes munkanapok leszolgálására kitűzött idő lejártával további 15 nap eltelte után jogosította fel, — alapos ; mert a kézi napszámok sikeres felhasználásának feltétele attól függ, hogy azok abban az időben teljesíttessenek, amikor azt az időközönkint felmerülő szükségletek megkövetelik, miből jogszerűen következik, hogy a munka követelésére jogosult fél a napszámokat önkényüleg pénzbeli tartozásra át nem változtathatja ugyan, de másrészről arra sem köteles, hogy a kötelezett hibájából kellő időben nem teljesített szolgálmányt oly időben elfogadja, amikor azt már sikeresen föl nem használhatja, hanem ebben az esetben a kötelezett féltől a munkateljesítés helyett annak értékéc követelheti. Minthogy pedig a felebbezési bíróság tényállása szerint felperes az 1900. évre járó szolgálmányok teljesítésére alpereseket felszólította és ezzel kötelezettségük teljesítésére az alkalmat megadta, azonban alperesek a felhívásnak eleget nem tettek ; kétségtelen, hogy felperes az 1900. évre kötelezett és alperesek által megtagadott napszámok leszolgálását 1901. évben már nem volt köteles elfogadni, miért is már a kereset megindításakor a szolgálmányok helyett azok egyenértékét követelhette volna. 3*