Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIV. kötet. (Budapest, 1903)

3 totta be azt az állítását, hogy az alperes .a mentés körül egyáltalán nem fáradozott ; nyilvánvaló a kereset alaptalan volta s azzal a felperes, aki az oltási költségek aránylagos részét követeli, feltétlenül elutasítandó. A 7. a. levelek azért nem lehetnek a marasztalás alapjai, mert feltétlen kötelezettséget nem állapítanak meg, s mert az alperes még a biztosító társaságtól a felperes követelte összeget egyáltalán nem kapta meg. (1900 október 23. 5578/900. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A felperes által előadott tényállás a következő : A kir. kincstár a fiumei kikötőben 1.224,483 frt költséggel raktárakat épített, melyek áruk elhelyezése végett magánfeleknek bérbeadattak. E raktárak közül kettőt, a 6. és 7. sz. tárházakat 1894-ben az alperes bérelte ki. Augusztus 13-án éjjel a raktárakban tüz támadt, melyet csak augusztus 26-án lehetett elnyomni. A tárházak azonban a bennük volt árukkal együtt végképp elpusztultak. A felperes már most azt vitatja, hogy a magy. kir. tengerészeti hatóságnak, mely a raktárakat kezeli, az oltás alatt és utóbb is, de az oltás következményeképp 11,058 frt készkiadása volt és ezen összeg arányos részének megtérítését követeli az alperestől. Az arányszámítás alapjául veszi egyrészt a leégett tárházaknak 488,734 frtot tevő építési költségét, másrészt az elégett áruk értékét, illetve azt az összeget, melynek erejéig az áruk biztosítva voltak. Nem állítja a felperes azt, hogy a tengerészeli hatóság az égő tárházakból az árukat kirakatta, a kirakatást megkísérelte vagy egyáltalán olyasmit végzett, ami nem az épületek, hanem akár kizárólag, akár közvetlenül vagy első sorban az árúk megmentésére irányult volna, sem azt, hogy ily czélból külön költség merült volna fel. Mégis a tengerészeti hatóságot megbízás nélküli ügyviselőnek és következésképp a kir. kincstárt a költség részleges megtérítésének követelésére jogosítottnak tartja azért, mert az épületek megmentése által, ha sikerül, az áruk is megmentettek volna. Ez alapon az osztrák polgári törvénykönvv 1036. §-ára fektetett keresetének helyt adni nem lehetett, mert a tulajdonos, akinek épülete lángban áll, az oltás által a maga dolgát, nem pedig a másét védi, és ha az oltás czéljából mun1*