Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIV. kötet. (Budapest, 1903)

ioó I. A. M. betűkre szóló elzálogosított betét az i. r. alperesnek, s nem az azt elzálogosító nejének képezte tulajdonát, azt a könyvecskét, minthogy az azon található takarékbetéti szabályok 9. §-a a betét felvételére a könyvecske előmutatóját feljogosítja, jóhiszeműen fogadta el kézizálogul, s igy ha nevezett adósa egy idegen betétet is adott volna a felperesnek zálogba, még akkor is az 1. rendű alperes az osztrák polgári töivénykönyv 456. §-a szerint a betétet mint tulajdonát csak ugy követelhette, ha a felperest, akinél az elzálogositva volt, kártalanítja, magának pedig jogában állott kártalanítást a zálogba adótól követelni. Ezeknálfogva s mert az 1. r. alperes a zálogtárgyat a fennebbiek szerint a felperestől jogtalanul elvonta, őt kötelezni kellett, hogy felperesnek a váltócsszeget s 6% járulékait megfizesse. A késedelmi kamat azért lett 6%-ban megállapítva, s a kereset ama kérelmének, hogy a tőke után 8% kamat ítéltessék meg, azért nem adatott hely, mert a kamat nincs írásbeli okmányban kikötve, s mert a váltó követelések utáni törvényes kamat az 1895 : XXXVI. tcz.3. §-a szerint a tőkének 6%-át teszi. 1. rendű alperes a kereset ellen azzal, hogy ő a felperes birtokába jutott, állitóan tulajdonát képező takarékpénztári könyvecske megsemmisítése iránt az eljárást megindítván, felperes elmulasztotta annak birtokát a törvényszékhez a hirdetményi határidőben bejelenteni, s hogy ennek folytán ahhoz való jogát elvesztette, mert az birói végzéssel semmisnek nyilváníttatott, eredménynyel azért nem védekezhetik, mert a megsemmisítési határozat az érdekelt felek jogviszonyán, tehát a felperesnek zálogjogán is mit sem változtat s az a határozat az osztrák polgári törvénykönyv 142. §-a szerint csak azt eredményezhette, hogy a megsemmisített takarékpénztári könyvecske a 2. r. alperessel mint annak kiállítójával szemben hatálytalanná vált, s hogy az a szerénti hitelezőjének, az 1. rendű alperesnek joga nyilt követelni, hogy adósa, a 2. rendű alperes a megsemmisített betéti könyvecske helyett neki uj könyvecskét adjon ki, illetően hogy neki a betétet a betéti könyvecske előmutatása nélkül is fizettesse ki. Ezek szerint tehát a 2. r. alperes, a megsemmisítési végzés felmutatóját, az 1. rendű alperest a betét felvételére jogosítottnak tekinthette, miért is annak kifizetéséért felperesnek kártérítéssel nem tartozik, még azért sem, mert egyedül az a körül-