Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIV. kötet. (Budapest, 1903)
88 a perben is azt vitatta, hogy felperes néhai Sz. J. hagyatékára vonatkozó összes igényeire nézve kielégíttetett s ezt az állítását a 3. V. a. barátságos egyességgel kívánta bizonyítani. Minthogy azonban ez a barátságos egyesség 1874 november hó 26-2n jött létre s akkor felperes, aki a H. a. bizonyítvány szerint 1857. évi január i-én született, még 18. életévét sem töltötte be ; és minthogy ezt az egyességet a gyámhatóság jóvá nem hagyta, annak folytán pedig, hogy felperes örökösödési igényét nagykorúságának elérése után 12 éven át nem érvényesítette, felperes nagykoruságában ehhez az egyességhez egyéb kifejezetten nyilvánuló tény hiányában hozzájárultnak nem tekinthető : ez a 3. 7. a. egyesség felperessel szemben érvényesnek, hatályosnak el nem fogadható, s annak folytán felperes jogosult örökösödési igényét néh. Sz. J. örökhagyó hagyatékára a végrendelet megtámadásával érvényesíteni. Mindezeknél fogva mindkét bíróság Ítéletének megváltoztatásával felperes kereseti jogát, kielégítés hiányában, meg kelett állapítani s az elsőbiróságot további eljárásra elutasítani. = Hogy a kiskorú által kötött szerződés az. által, hogy a nagykorúság bekövetkeztével vissza nem vonatik, érvényes nem lesz, lásd Dtár u. f. XXVIII. k. 295. sz., XXXVIII. k. 100. sz., III. f. VIII. k. 12. sz. a. közölt határozatokat. Az utólagos jóváhagyás nem következik abból, hogy a tulajdonos nagykorúvá válta után éveken át tűrte a másik fél birtoklását. (Dtár u. f. XXIV. k. 37., III. f. VI. k. 146. sz. a.) Ellenkező a Dtár u. f. XI. k. 35. sz. a. közölt határozat, amely szerint az utólagos jóváhagyás következtethető abból, hogy az eladó nagykorúságának elértével az ingatlanhoz való birtoklási jogát nem érvényesítette. 47Általánosan elfogadott jogszabály az, hogy ellenkező megállapodás nem létében a haszonbérbeadóval szemben az összes haszonbérlő társak minden külön kikötés nélkül is egyetemlegesen felelősek. (Curia 1903 márczius 5. G. 566/902. sz. a.)