Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIV. kötet. (Budapest, 1903)

75 A felebbezési bíróságnak ez az indokolása tarthatatlan, mert az iparszabadság ugyan abból áll, hogy az egyén a törvény korlátai között bármely ipart szabadon gyakorolhat, azonban az egyén minden jogát, tehát az ipar szabad gyakorolhatási jogát is szerződésileg korlátolhatja és igy az ilyen korlátozás az iparszabadság elvét nem érinti ; de a mennyiben alperes az illető kikötést szerződésileg fogadta el, tekintettel az illető kikötés tárgyára és terjedelmére, az a kikötés valamennyi magánérdeket jogellenesen nem sértheti és a közérdek lényeges hátrányára nem vezethet; következésképen nincs jogi akadálya annak, hogy az olyan kikötés biztositására szolgáló kötbér biróság előtt érvényesíttessék. (Hasonló értelemben határozott a kir. Curia 1899. G. 43. és 919/1900. számok alatt.) Minthogy azonban az alperes a felebbezési biróság Ítéleti tényállása szerint védekezett azzal is, hogy legrosszabb esetben is a kötbér mérséklendő és hogy az eredetileg 1600 koronában kitett kötbér összegileg az alperes 100 korona összegű óvadékára leszállitottnak tekintendő ; a felebbezési biróság pedig ezek iránt, úgyszintén az iránt, hogy mire vezethető az vissza, hogy felperes a kötbért ennek esedékessége után csak hosszabb idő múlva követeli, a megfelelő tényállás megállapításába nem bocsátkozott, stb. * * — Ugyanígy dönt a Dtár u. f. XXXV. k. 27. szám alatt közölt határozat. Lásd még a Dtár III. f. I. k. 23. szám alatt közölt határozatot, amely szerint nem bir érvénynyel az a megállapodás, amely szerint a kereskedő üzlete eladásakor magát arra kötelezi, hogy ugyanazon helységben bizonyos időn belül hasonló üzletet nem nyit ; s ha az eladó a kikötött időn belül hasonló uj üzletet nyit, nem követelhető az uj üzlet bezárása, hanem csak az előbbi állapot helyreállítása vagy a tényleg szenvedett kár megtérítése. 40. Az óvadékul elhelyezés a forgalomból s az üzlet folytatásához az óvadék kötelezett általi használásból kivonást eszközlő tény, amelynél természetszerűleg előforduló és