Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

27 a kérdéses átruházási szerződés visszterhes-e vagy nem, egyedül azon okból kellett elutasítani, mert az örökhagyónak ajándékozás utján tett vagyonátruházásait csak a köteles részre jogosítottak támadhatják meg, mig az özvegy azokat özvegyi jogi haszonélvezetének érvényesítése végett megtámadni jogosítva nincs. (Ideigl. törvk. szab. 4., 8. §§.). (1901 január 14. 9847/900. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a felperesnek özvegyi jogigényét megállapítja, és a kir. törvényszéket az özvegyi jog mérvének megállapítására kiterjedő uj ítélet hozatalára utasítja. Indokok: A keresethez B. a. csatolt s valódiság tekintetében nem kifogásolt szerződés tartama szerint néh. örökhagyó F. F. anélkül, hogy hitvestársának a felperesnek tartásáról gondoskodott volna, halála előtt összes vagyonát gyermekire az 1. r. alperesre és F. G.-ra, a 2—4. r. alperesek jogelődére ruházta át s ez által a felperest özvegyi jogának érvényesítésétől megfosztotta. Minthogy azonban ez a vagyonátruházás, egyedül a holtig való tartás kikötése mellett eszközöltetvén, állandó birói gyakorlat szerint visszteher nélküli vagyonátruházásnak vagyis ajándékozásnak tekintendő, minthogy továbbá az 1—4. r. alpereseket mint néh. F. F. törvényes örököseit az ajándékba kapott vagyon értéke erejéig, a felperest megillető özveg)i jog is terheli, és ez az özvegyi jog az 5. r. alperesnek, mint az elhalt egyik megajándékozott örökös életben levő hitvestársának özvegyi jogát megelőzi, és minthogy végre a per adataiból megállapítható az a körülmény, hogy a házastársak a férjnek, néh. F. F.-nek elhalálozása időpontjában együtt nem éltek, az özvegyen maradt felperest törvény által biztosított özvegyi jogától meg nem foszthatja, mert azt a jogot rendszerint csakis a törvényesen elválasztott és birói ítélettel vétkesnek nyilvánított nő veszti el, ezeknél fogva a felperes az özvegyi jogainak megállapítására vonatkozó keresetével elutasítható nem lévén, stb. (1902 január 7. 3387/901. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik indokolása alapján és azért is, mert A. G.-né tanú vallomásából kiderül, hogy felperesnek a férje házától eltávozását F. G: mostoha fiának viselkedése okozta és hogy a visszamenni kivánó felperest ugyancsak F. G. utasította ki a házból, távolléte tehát