Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

23 Indokok: Felperes keresetet inditott az alperes csődtömeggondnok, mint vagyonbukott özv. N. J.-né csődtömeggondnoka ellen a keresethez csatolt, 481 frtról kiállított s özv. N. J.-né által kibocsátott váltó alapján s a különkielégitési joga bizonyítására a B. a. biztosítéki okiratot becsatolta, melyből kitűnik, hogy a felperes az özv. N. J.-né ingatlanaira 45,000 frt erejéig jelzálogjogot nyert. Alperes a biztosítéki okirat, illetve arra vezetett bizonylat valódiságát és tartalmi valóságát nem kifogásolta, hanem a közadósnak azon jogcselekményét, melylyel a felperesnek ingatlanaira 45,000 frt erejéig zálogjogot engedett, kifogás alakjában a csődtörvény 27., 29. § ai alapján megtámadta, mert a felperes akkor, mikor a zálogjog engedélyeztetett, tudomással birt arról, hogy a közadós fizetésképtelen, s nem is volt joga ezen biztosítékhoz, mert a közadós oly összeg erejéig kötelezettségben nem állott. Ezen az alapon a felperes ellen e kir. törvényszék mint csődbíróságnál önálló megtámadási keresetet inditott, melynek beszerzését kérte s becsatolta a 2. és 3. 7. a. okiratokat. Az alaki és tartalmi tekintetben nem kifogásolt B. a. okirattal felperes bebizonyította, hogy ő a közadósnak jelzálogos hitelezője, mint ilyen tehát a csődtörvény 53. §-a értelmében a törvénynél fogva külön kielégítési joggal bir. A megtámadási kifogás tekintetében alperes maga azt adja elő, hogy a felperes által nyert jelzálogjog érvénytelenítése iránt önálló keresettel megtámadási pert telt folyamatba, még 1900. évben. E szerint a zálogjog érvényes vagy érvénytelen volta a megtámadási kifogásnak jelen perben történt előterjesztését megelőzően inditott perben el fog biráltatni, minek folytán a megtámadási kifogás a jelen perben nem érvényesíthető, mert egy-ugyanazon jog két külön perben elbírálás tárgyát nem képezheti. (Lásd a budapesti kir. táblának 284/99. sz. határozatát.) Az alperes által érvényesíteni kivánt megtámadási kifogás tehát ebből az okból figyelembe vehető nem volt. Ezek szerint alperes védekezése eredményre nem vezethetvén, a felperes, mint külön kielégítésre jogosított hitelező javára a kereseti váltó alapján annak tűrésére volt kötelezendő, hogy a jelzálogul szolgáló ingatlanokból felperes követelését kielégíthesse. (1901. október 8. 7387/901 sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítélete a benne fel-