Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

i3' az ellen, ki az ingatlant más nevében birja, ha ezt igazolja és megnevezi azt a személyt, akinek nevében a birtoklást gyakorolja ; felpereseket keresetükkel elutasítani kellett, mert a hit alatt kihallgatott tanuk vallomásával és néhai F. I. hagyatéki irataival bizonyitva van, hogy a kereseti ingatlant 35—40 évvel ezelőtt néhai I. G., az alperes neje P. F.-nak az édes atyja, vette a birtokába, s hogy azt 1873-ban bekövetkezett elhunytáig birta, s hogy ezen időben a kérdéses ingatlan, mint az alperes nejének az örökrésze jutott az alperes használatába, s ekként valónak bizonyult alperes amaz állítása, hogy a kereseti ingatlant nem a saját nevében birja, hanem a neje nevében, mint ennek apai örökrészét, az őt mint férjét illető kezelési jognál fogva, s igy a birtok iránti kereset helytelenül lett alperes személye ellen megindítva, s mert nem volt figyelembe vehető azon felperesi védelem, hogy akár neje jogán és nevében, akár a saját jogán és nevében használja és birja is alperes a kereseti ingatlant, az mellékes körülmény, mivel tényleg használja, s birtoka jogtalan lévén a birtokba adásra kötelezendő, mert alperes akkor, midőn a nejének az apai örökrészét használja, birtokosnak nem tekinthető, hanem csak a neje vagyonának a kezelőjéül, s a kereseti ingatlan nincsen az alperes és neje mint házastársaknak közös birtokában s ekként azon jogelv, hogy a házastársak közös birtoklásában levő ingatlan birtoka iránt a per, tekintettel arra, hogy a házastársak közös birtoka kezelésének a joga a férjet illeti ; s hogy e birtok védelmére a férj egyedül is jogosult, egyedül a férj ellen is folyamatba tehető, s a nőnek perben nem állása, marasztalás esetén a végrehajtást nem akadályozza, alkalmazható nem volt. (1900 deczember 31. 14243/900. sz. a.) A nagyváradi kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyja. (1901. április 1. 477/901. sz. a.) A m. kir. Curia : A másodbiróság ítélete az abban felhívott indokokból helybenhagyatik. 68. Ha a férj öröklött vagyonának a neje hozományát meghaladó részét, minden ellenérték nélkül, ruházta volt nejére, ezzel a nő teljes kielégítést nyert hozományára nézve. 9-