Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

124 szempontjából, a melyek közt a haszonélvezeti jognak a bekeble zése történt, az alperessel szemben jogos alappal nem bir. Ugyanis a kifejtett tényállás szerint a kereseti ingatlanok az alperes kizárólagos öröklött vagyonát képezték ; az alperes az ingatlanokat 1874 szeptember 23-án kelt átadási okirattal gyermekeire ruházta át és az okiratban kijelentette, hogy az átruházott vagyon haszonélvezetét a maga s a neje, t. i. a felperes haláláig a maga s a neje részére fentartja ; e fentartás alapján lett a haszonélvezeti jog a tulajdonjog átirásával egyidejűleg az alperes javára hivatalból elrendelés folytán bekeblezve. E tényállás nem nyújt törvényszerű alapot ahhoz, hogy a felperes kereseti kérelme az alperes tiltakozásával szemben megállapittathassék ; mert a haszonélvezeti jog keletkezésének alapjául szolgált átadási okirat a dolog természetéből folyóan és az alperesnek az okiratból nyilvánuló szándékának megfelelően helyesen csak ugy értelmezhető, hogy az alperes élte fogytáig elsősorban a maga részére tartotta fenn az egész vagyon haszonélvezetét, a felperes, mintáz átadás idejében házassági közösségben élt neje részére pedig csak túlélés esetére, s a alperes haláláig csak annyiban, amennyiben az alperessel házassági életközösségben maradván, az ingatlanok hasznait alperes mellett élvezhesse. Ezek szerint a felperes az ingatlanok haszonélvezetét az alperestől jogosan egyáltalán nem követelheti, s legfeljebb tartási igénye lehetne az alperes ellen az esetre, ha a különélésre az alperes szolgáltatott volna alapos okot, amire nézve azonban a felperes legkisebb bizonyitékot sem állított elő. (1901 april 10. 792/901. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete indokaiból helybenhagyatik. 63. A tiszti főügyész a megye árvaszékének végzése alapján gondnokság alá helyezés iránt indított keresetével elutasittatott, s a költségekben marasztaltatott; kimondatott azonban, hogy a költségekért nem saját vagyonával, hanem a megbízó árvaszéknek az 1877 : XX. tcz. 293. §-ában megjelölt tartalékalapbeli vagyonával felelős; az árvaszéknek pedig fenmarad az a joga, hogy azt, aki okot adott az alap-