Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

107 betétét sem ki nem fizette, sem a társasági pénztárba nem adta és hogy G. Gy. tanoncz jutalmából csak 10 K-t tett takarékpénztárba, holott azt 20 K illette. Ezek a cselekmények — melyek a sikkasztás bűncselekményének ismérveit foglalják magukban — kétségtelenül a szolgálati kötelesség súlyos megsértésének körébe eső vétség jellegét viselik magukon, miért is felperest illetékes fegyelmi hatósága eme cselekmények miatt hivatalvesztéssel is sújthatta, a melynek pedig folyománya a 2. 7. a. szabályzat 14. §-a értelmében a nyugdíjigény elvesztése lévén, felperes nyugdijat nem követelhet. Alaptalan felperesnek az a védekezése, hogy a tanonczjut almák nem képeztek társasági vagyont, hanem a tanonczok tulajdonai voltak ; mert e pénzek társasági vagyon minősésíét az 5. 7. a. határozat megállapította; de ha felperes előadása volna is való, akkor is a szolgálati kötelesség súlyos megsértését képezi az, hogy felperes mint az ó-budai számviteli osztály főnöke a társaságnál alkalmazott tanonczoknak, tehát alárendeltjének pénzével hűtlenül sáfárkodik. Alaptalan továbbá a 2. 7. a. szabályzat érvénye ellen emelt kifogása is, mert felperes nem jelölte meg, hogy a nyugdíjigények szabályozására a 2.7. alattitól eltérő — minő szabályzat szolgált ; a 2. 7. a. szabályzatnak kötelező erejét pedig nem a kormány jóváhagyása, hanem a?, adja meg, hogy az alperes társaságnál a nyugdíj fizetése és a nyugdíjjárulékok levonása ezen szabályzat elvei szerint történik és hogy felperes is az által, hogy a járulékokat annak alapján fizette és a nyugdiját is ezen szabályzat elvei szerint követeli, ahhoz ezen tényével hozzájárult. Nem döntő az a kifogás sem, hogy a 2. 7. a. nyugdijszabályzat 14. §-a értelmében a nyugdíjigény csak akkor vész el, ha ez az elbocsátó határozatban kifejezetten ki van mondva, mert a felhívott §. szövegéből kétségtelen, hogy a határozatban nem a nyugdijvesztésnek, hanem annak kell kimondva lenni, hogy az elbocsátás a szolgálati kötelesség súlyos megsértése miatt történt. De különben sem lehet a nyugdíj elvesztését fegyelmi uton kimondani, mert a 4. 7. a. fegyelmi szabályzat a nyugdíj vesztést mint fegyelmi büntetést nem ismeri és annak 8. §-a a szolgálati kötelesség súlyos megsértése miatt történt elbocsátás magánjogi következményei tekintetében egyenesen a nyugdíj szabályzatra utal. De nem igényelheti a felperes a nyugdíj-