Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

96 hogy felperes ezáltal magukra a letett pénzekre és értékpapírokra zálogjogot nem szerzett. Mert az elzálogosított hivatalos nyugta és letétjegyek a kereskedelmi törvény 301. §-a értelmében véve sem ingóságoknak, sem bemutatóra szóló, vagy hátirat utján átruházható értékpapíroknak avagy könyvkivonati követeléseknek nem tekinthetők ; de nem tekinthetők az általános magánjog értelmében véve a követelésről kiállított oly adóssági okiratoknak sem amelyeknek puszta átadásával maga a követelés elzálogosítottnak volna tekinthető ; mert ezek az okiratok egyszerű nyugták arról, hogy bizonyos értékek és pénzek az elismervényeket kiállító pénztáraknál mint biztosítékok W. J. javára kezeltetnek és amely letétek egyedül a letevő sajátkezű nyugtájára és egyedül ez által követelhetők vissza. A kézi zálognak lényeges előfeltétele az, hoey a zálog birtokosnak vagy maga a zálogtárgy adassék át, vagy amenynyiben követelés zálogosittatik el, a követelés elzálogosítása akképen történjék, hogy a zálogbirtokos az elzálogosított követeléssel rendelkezhessék ; amiből világos, hogy a letétjegyek és a hivatalos nyugta átadása által érvényes zálogszerződés nem létesült, mert ezek a letett pénzeket és értékpapírokat nem helyettesitik, és mert ezek alapján felperes a kézi zálogul lekötni szándékolt pénzekre és értékpapírokra rendelkezési jogot semmi irányban nem szerzett és nem is szerezhetett. Ezenfelül az 1000 és 600 frtos váltókövetelése erejéig felperes zálogjogot nem is érvényesíthet, mert ezek a csődbe bejelentve nem lettek és ennek folytán elévültek, a váltókövetelés elévülése pedig a zálogjognak mint járulékos jognak elenyészését is maga után vonja. Végül az E. a. letétjegyben kitüntetett 1000 frt névértékű földtehermentes kötvényre nézve alperes ellenében a zálogjog érvényesithetése azért • is ki van zárva, mert alperesnek arra az állítására, hogy a kötvény K. J. részére, akinek az megítéltetett, már kiadatott, felperes a tárgyaláskor észrevételt nem tett, alperes ellenében tehát oly tárgyra, mely felett alperes már nem rendelkezik, felperes többé a vitatott zálogjogból származtatott igényét nem érvényesítheti. Ezért és az ezzel nem ellenkező egyéb indoka alapján az elsőbiróság ítélete helybenhagyandó volt. (1901 április 23. 734/901. sz. a.)