Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

94 szeg biztosítására W. J. a m. kir. államvasutak dunajobbparti üzletvezetősége által 699 K 76 f. reá kiállított A—C. a. ugy 240 K 88 f-re kiállított G. a. letétjegyeket, a m. kir. államvasutak főpénztára által összesen 4200 K értékű értékpapírról kiállított E. és F. a. letétjegyeket, végül a m.-vásárhelyi m. kir. kerületi pénztár által 1010 K 40 f. kiállított hivatalos nyugtát felperes takarékpénztárnál zálogul lekötötte. W. J. 1892 áprilisban elhalván, hagyatékára a csőd elrendeltetett, felperes pedig ezen követeléseit a csődtömeg ellen bejelentette s azok a felszámolási tárgyaláson kifogásolva nem lettek. A m. kir. államvasutak igazgatósága a W. J. által letett értékpapírok és készpénz fejében összesen 5220 K 04 f.-t a kir. törvényszéknél letétbe helyezett, a m.-vásárhelyi alap pénztár pedig a nála letett összeget, 992 K 82 f.-t alperes csődtömege részére a tömeggondnok kezéhez kifizette. Felperes azon az alapon, hogy azon biztosítéki értékekre, melyek fejében a fentebb jelzett, összesen 6212 K 46 f. bírói letétbe helyeztetett, azt meghaladó értékű 6820 K váltókövetelése erejéig zálogjogot szerzett, keresetében azt kérte, hogy az előbb említett letéti öszszegek és kamatai itéletileg kezéhez kiutaltassanak, illetve alperes a neki kifizetett összeg és annak a csődnyitástól számított 6%-os kamatai megfizetésében marasztaltassék. Alperes a letétjegyek, nyugták és váltók tartalmi valóságát nem tagadta és elismerte, hogy a H. L., M. A7., O. a., váltón alapuló követelések a csődeljárás folyamán valódiaknak elismertettek. Azt azonban tagadta alperes, hogy az A—G. a. letétjegyek és nyugta a H—O. a. váltók biztosítására szolgáltak, illetve, hogy az azokban jelzett értékpapírokat és készpénzt W. J. a felperes takarékpénztárnak azon váltók biztosítására zálogba adta volna. Alperes továbbá azzal védekezett, hogy amennyiben az A— G. a. nyugta- és a letétjegyeket a felperesnek kézizálog gyanánt átadta volna, ez által az azokban említett készpénz- és értékpapírokra zálogjogot, az ezek fejében kifizetett, illetve letétbe helyezett pénzösszegekre jogos igényt nem szerzett, miután értékpapírokra és ingókra zálogjog csak átadás mellett szerezhető, ez pedig nem történt meg. Egyúttal az /. K. a., összesen 3200 K-ról szóló váltókra nézve alperes azt a kifogást teszi, hogy azok elévültek. Mindezek alapján felperest keresetével elutasítani kérte. Felperes annak bizonyítására, hogy a zálogba