Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)
65 utána 5 gyermek alperesek és ő maradt, a hagyatéktárgyalás során azonban öt kihagyták a törvényes öröklésből s örökhagyó leltárilag kitüntette összes vagyonát, a hagyatékátadó végzés szerint özv. L. Imréné özvegységi idejére terjedő haszonélvezeti jogának fenhagyása s biztositása mellett, csak az 5 testvérnek alperesnek adták át. Minthogy pedig az utólagos házasság s az anyakönyvbe tett bevezecés szerint utólag szabályszerüleg törvényesíttetett, ezeknél fogva kéri, hogy néhai L. Imre után törvényes öröklési joga kimondassák s ebből folyólag örökhagyó kitüntetett összes hagyatéka nem 5, hanem 6 részre osztassák s VŐ részében, az özvegyi jog fentartása mellett, öröklési s tulajdonjoga megítéltessék s az őt illető résznek tulajdonjogilag leendő telekkönyvi átírásának tűrésére alperesek köteleztessenek. Ezzel szemben védekező alperesek s az érdekelt kiskorúak gondnoka tagadják felperesnek abbeli állítását, hogy törvényesítettnek tekintethetnék az által, mivel L. Imre felperes anyjával törvényes házasságra lépett, mivel maga L. Imre felperes törvényesítése iránt önmaga nem intézkedett. S miután a természetes apa beleegyezése hiányzott, felperes később a természetes atyja elhalálozása után törvényesíthető sem volt, s így e részben a keresztelési anyakönyvi kivonattal bizonyítani kívánt törvényesités figyelembe sem vehető, felperes törvényes öröklésre jogosítottnak el nem ismerhető s L. Imre hagyatékából örökrész nem ítélhető : kérik felperest keresetével elutasítani. Ezen a per során előadottak, a csatolt okmányok és a hagyatéki iratok megfigyelése s mérlegelése mellett a felperesi keresetnek helyt adni kellett, mert törvényeink s a fenálló bírói gyakorlat szerint jogszabályt képez, hogy az utólagos házasság által a házasság megkötése előtt nemzett gyermekek törvényesíttetnek, a törvényesités csak a házasságtörésből származott gyermekekre nem terjed ki. Az utóházasság általi törvényesités joghatályát nem veszti el, ha ez az utóházasság alkalmával az illető anyakönyvbe be nem vezettetett, egyébiránt a jelen esetben felperes a teljes hitelt érdemlő keresztelési anyakönyvi kivonat jegyzet rovatába tett bejegyzéssel bebizonyította, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak 15194/900. sz. rendeletével utólag törvényesitiételt. Minthogy pedig az utólag törvényesített gyermek a törDöntvénytár. III. f. XXIII. 5
