Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXIII. kötet. (Budapest, 1903)

62 már terhességi állapotát érezte, és hogy ezen betegségi tünetek már a felperessel kötött házasság — 1899. nov. 15. — előtt is felléptek, az eskór (epilepsia) törvényszerű megállapítására nem elegendő, és hogy a per során e tekintetben kihallgatott nem szakértő tanuk vallomásában ez irányban semmi positiv bizonyíték sem foglaltatik, hogy dr. H. szakértő orvos, ki alperest 1900. jan. 31. vizsgálta meg, az ugyanazon napon kiállított bizonyítványában abbeli szakvéleményét, hogy az alperesen észlelt eskóros rohamok régi keletűek, és hogy alperes ebből kigyógyulni nem fog, csak valószínűség szerint állítja, mig a tanúvallomásában tett ama kijelentésével, hogy a kérdéses betegség keletkezése idejére, jelesül pedig arra nézve, hogy az az 1899 november 15-ét megelőző időre visszavezethető-e ? felvilágosítást nem adhatott, s már említett bizonyítványában tett véleményét is nagyban meggyengítette, előre bocsátva továbbá, hogy dr. B. városi t. főorvos az 1900 deczember hó 22-iki jelentése szerint, alperest megvizsgálván, őt egészségesnek találta, abbeli véleményét pedig, hogy alperes a legnagyobb valószínűség szerint eskórban szenved, részben dr. H. orvos, részben alperes volt gazdasszonya H.-né, de leginkább alperes saját előadására fekteti, amiből önként következik, hogy ily ingatag alapra fektetett szakértői vélemény teljesen megbízható bizonyítékot nem képezhet, el kellett felperest keresetével utasítani. Mert a keresetben panaszolt eskóros betegség, mint a házassági tartozás teljesítését nem korlátozó testi fogyatkozás a házassági törvény 54. §-ában a—f) pontok alatt egyenkint felsorolt azon esetek közt elő nem fordul, amelyek miatt a házasság tévedés miatt feltétlenül megtámadható, és illetve joghatálylyal érvénytelenithető. Mert feltéve, hogy az eskóros betegség alperest illetőleg teljes bizonyítást nyert volna és alperes lényeges személyi tulajdonságára vonatkozólag elismertetnék is, a házassági törvény 55. §-a által meghatározott és megtámadásra jogosító megtévesztés az alperes részéről oly ténykedést tételez fel, melyet ő maga tudva idézett elő, vagy tudta a megtévesztést, mely egy harmadiktól eredt. Ámde felperes maga is csak azt panaszolja, hogy alperest abban a tudatban vette feleségül, hogy teljesen egészséges és alperes elhallgatta előtte, hogy eskórban szenved és ez