Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXII. kötet. (Budapest, 1903)

Tagadja, nogy a kötvény a perrendtartásban előirt kellékeknek megfelelne. Hogy a kötelezvény megállapodás ellenére töltetett ki, a tanuk vallomásával bizonyittatott. Másodrendű alperes panaszai megállható alappal nem birnak. A sommás eljárási törvény 79. §-a értelmében meg van ugyan engedve, hogy a perrendtartás kellékeinek megfelelően kiállított okiratokkal szemben is bizonyittathassék, hogy annak tartalma valótlan, azonban a tartalmilag valódinak bizonyult okirat tartalmával ellenkező egyidejű vagy megelőző szóbeli megállapodások még bizonyításuk esetén is az írásban foglalt megállapodással szemben tekintetbe nem vehetők. Már pedig a felebbezési bíróság megállapította, hogy az A. a. okirat tartalma valódi, t. i., hogy azt a kötelezvényt 2. rendű alperes is aláirta, annak tartalmát és kötelező erejét feltétlenül elismerte és elfogadta, mely tényállás szerint tehát 2. rendű alperes a feltétlen és egyetemleges fizetési kötelezettséget elvállalta. Amivel szemben 2. rendű alperesnek a felülvizsgálati kérelmében tett az az állítása, hogy a szóbeli megállapodás szerint a fizetést csak bizonyos körülmények beállta esetére feltételesen kötelezte, mint a kötelezvény valódinak megállapított tartalmával ellenkező tekintetbe vehető nem lenne, amire nézve különben a felebbezési bíróság csakis azt állapította meg, hogy az A. a. kiállítását megelőzőleg a feltételnél beszélgetés folyt. Másodrendű alperesnek a megállapított tényállás valódisága ellen felhozott tagadásai a felülvizsgálatnál bírói méltatás alá nem eshetnek stb. 2. Ha a komoly szándék és elhatározás, vagyis a szerződési akarat hiányzik, ügylet létre nem jön; de olyan birói gyakorlat, hogy súlyos betegnél ez az akarat feltétlenül hiányzónak tekintessék, nincs és nem is lehet, mert az akarat komoly volta, mint ténykérdés, minden egyes esetben külön megállapításnak tárgya. (Curia J902 január 28. I. G. 556/1901. sz. a.)