Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXII. kötet. (Budapest, 1903)

/ XXIX Lap 103. A biztosítás kezdete az az időpont, amelytől fogva a biztosító a koczkázatot viselni tartozik. Ez az időpont nem esik szükségképen össze a biztosítási szerződés kezdetével, minélfogva a biztosítás: szerződés létrejöhet olykép is, hogy a biztosítás kezdete valamely feltételnek! teljesítésétől tétetik függővé. Ily feltételül a díjfizetés teljesítése is kiköthető, mely esetben a biztositónak koczkázatviselési kötelezettsége csakis a díjfizetés feltételének bekövetkezésével lép hatályba, feltéve, hogy ezen feltétel nem áll ellentétben a biztosítási kötvénynek egyéb tartalmával, jelesül a kötvénynek főszövegében naptárilag meghatározott biztositási időtartam kezdetével. — Ha azonban a biztosító az első dijat perelte és az jogerősen megítéltetett, ugy a megítélt díjnak ellenértéke fejében a koczkázatot feltétlenül viselni tartozik, minthogy az ítélettel a biztositás hatályban fenállottnak kimondatott. — A hatályban volt biztosítás hatályban marad a kereskedelmi törvény 505. §-ának 3. pontjában meghatározott 30 napi halasztási időben is, ugy, hogy ha a biztosított ezen 30 napon belül elhal, a biztosító tartozik a biztositási összeget kifizetni, de abból levonhatja az ezen ujabb évre járó biztositási dijat — — ___ ... _„ ___ [62 104. Abban az esetben, ha a biztositási kötvényben a biztositási időtartam kezdete naptárilag határozottan megjelölve nincs, a biztositás kezdete valamely feltételtől és igy a díjfizetés teljesítésének feltételétől is függővé tehető. — Ily feltételt azonban nem tartalmaz a kötvény, ha a biztosító a biztositási összeget csak azon feltétel alatt igéri kifizetni, ha az első dij neki előre kifizettetik, mert ez a kitétel nem jelentheti azt, hogy a biztositás hatálya csakis az első dij kifizetésével veszi kezdetét. — A biztosító részére az első dij jogerősen megítéltetvén, a biztosító nem hivatkozhatik arra a kötvényfelvételre, hogy a biztositás csak a díjfizetéssel lép hatályba 169 114. A kereskedelmi törvény 369. §-ában foglalt abból a szabályból, hogy a bizományos a megbizót a megbízás teljesítéséről értesíteni és neki az ügyletről számolni köteles, az következik, hogy a bizományos a valósághoz hiven köteles értesíteni a megbizót arról, hogy a megbízás az áru eladása utján, vagy az ügyletbe vevőként való belépés utján teljesithető-e. Ez abból is következik, hogy a bizományosnak elszámolási kötelezettsége a két esetben nem azonos, mert az utóbbi esetben csak azt köteles igazolni, hogy a tőzsdei árt betartotta, mig az előbbi esetben a valóságos eladási árról köteles elszámolni akkor is, ha ez a tőzsdei árat felülhaladta. E szerint ha a bizományos a megbízóval szemben nem azt jelenti ki. hogy az ügyletbe mint vevő maga lépett be, hanem azt, hogy az árut eladta, ez esetben a bizományos az eladás megtörténtét és a valósággal elért vételárt köteles bizonyítani és az alapon, hogy az ügyletbe vevőként maga léphetett volna be, a megbizóval szemben követelést nem támaszthat—- ___ .__ __. 184