Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXII. kötet. (Budapest, 1903)

129 elérte, azt az időpontot pedig, mikor a váltót aláirta, meg sem jelölte, vele szemben tehát az a törvényes vélelem forogna fen, hogy amikor a kereseti váltót váltójogi nyilatkozatával ellátta, szenvedő váltóképességgel birt, de nem lehetett figyelembe venni az alperes azon kifogását sem, hogy a kereseti váltóra ellenértéket nem kapott, mert a felperes tagadta, az alperes pedig nem bizonyitotta, hogy az ellenértéknek és pedig pénzben szolgáltatása a kereseti váltóba foglalt ügyletnek szerződésszerüleg kikötött feltételét képezte. Az alperes ugyan ezt a kifogást íőesküvel és B. I. tanúval bizonyítani kivánta, a főesküt azonban a felperes ellenzése folytán a váltóeljárás 26. §-a értelmében bizonyítékul alkalmazni nem lehet, a tanú vallomása alapján pedig nem lehet az ügyet eldönteni, mert habár a tanú azt vallotta, hogy az alperes aláírásával ellátott váltót állítása szerint az alperes megbízásából felperesnek azzal a felhívással adta át, hogy arra pénzbeli ellenértéket adjon, hogy a felperes a tanút egyes katonatisztektől való kamatkövetelés beszedésére azzal utasította, hogy a tanú által behajtandó összegből fogja az ellenértéket átadni, de elegendő pénzt a tanú behajtani nem tudván, a felperes kijelentette, hogy most pénzt nem ad ; ezt a vallomást bizonyítékul elfogadni nem lehet, mert a tanú az alperesnek megbízottjaként járt el, állításai tehát magának az alperesnek tényállításai, amelyeknek valóságát az alperesnek, mivel a tanú által bizonyított körülmények megtörténtekor jelen nem volt, vallomását tehát pótesküjével sem egészíthetné ki, más módon kellene bizonyítani, az alperes azonban a nem alkalmazható főeskün kivül más bizonyítási módot igénybe nem vett. Nem lévén ezek szerint bizonyítva, hogy a felperes a kereseti váltóra pénzben szolgáltatandó ellenértéket tartozott adni, a kir. tábla alperest a minden lényeges kellékkel ellátott s beismerése szerint általa aláirt kereseti váltó alapján a váltótörvény 3., 21. és 23. §-ai értelmében a kereseti tőke s járulékai fizetésére kötelezte. (1901 május 15. 1109/901. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. tábla Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Helyesen mondotta ki a kir. tábla ítélete indokolásában, hogy habár a kereseti váltó keltezése idejében a születési anyakönyv tanúsága szerint alperes kiskorú volt : ő tartozott volna bizonyítani azt, hogy a váltónyilatkozat őt váltóképesség hiánya Döntvénytár. III. f. XXII. 9