Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXII. kötet. (Budapest, 1903)

ezen tanuk tehát mig egyrészről a felperessel közeli rokonságnál, illetve sógorságnál fogva érdekeltek s igy vallomásuk aggályos, másrészről pedig vallomásaikban nem igazolnak oly körülményt, mely a felperes anyja által alkalmazott kényszert oly fokúnak igazolná, mely felperesre ellenállhatatlan erővel hatott volna s őt szabad elhatározási képességében gátolta volna. Nem pedig azért, mert felperes bár fiatal, de egy teljesen kifejlett, erős, egészséges nő s igy őt anyjának azon fenyegetése, hogyha alpereshez férjhez nem megy, vagyonából kitagadja, tekintettel felperes életviszonyaira (földmivelő), nem tekinthető még teljes beigazolása esetén sem olymérvü fenyegetésnek, hogy az ezen fenyegetés folytán keletkezett félelem felperest kényszerhelyzetbe hozta volna, nem pedig annyival kevésbbé. mert mint maga felperes is beismeri, alperes felkérdezésére önként kijelentette, hogy hozzá nőül menni hajlandó. Ezeknélfogva felperest keresetével elutasítani kellett. (1901 május 22. 6435/901. sz. a.) A kassai kir. itélő tábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, a peres felek közt 1900 október 2. kötött házasságot a házassági törvény 53. §-a alapján érvénytelennek nyilvánítja. Indokok: A kereset, valamint tekintve, hogy házassági perekben a legközelebbi rokonok tanúsága sem mellőzhető, a C a. bizonyítványnak ifj. Gy., ennek neje és S. tanuk vallomásával igazoltnak vehető tartalma szerint a felperest annak anyja nemcsak kitagadásával fenyegette az esetre, ha alpereshez nem megy nőül, hanem zárva is tartotta és a jelzett esetre további zárva tartással is fenyegette. Tekintve azonban, hogy az 1885-ben született felperes a házasságkötés idejében 16 éves korát még el nem érvén, a házassági törvény 7. §-a szerint fejletlen korú volt és igy anyjának fenyegetése, különösen pedig a fogva tartás és ennek továbbra is kilátásba helyezése a felperes ellenállásának megtörésére alkalmasnak s igy oly alapos félelmet keltőnek is fogadható el, hogy a felperest nemcsak a házasságkötésre, hanem saját beismerése szerint előzően az alperes előtt tett arra a kijelentésre nézve is kényszerhelyzetbe hozta, hogy az alperest szereti és hozzá nőül menni hajlandó, bár a tanuk vallomása szerint azok előtt folyton annak ellenkezőjét hangoztatta: ennélfogva a felek közti házasságot érvénytelennek kimondani kellett.