Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXII. kötet. (Budapest, 1903)

70 és ennélfogva azt a képesítést, amelylyel a szerződés már teljesít­hető volt, ezen időben szerezte meg ; minthogy továbbá alperes a nem kifogasolt 3. és 4. alatti okiratokkal igazolta, hogy 1896 márczius hó 16-án a beszterczei ág. ev. polgári leányiskolánál üresedett akadémiai tanítói állásra és 1897 május 23-án a nagy­sinki népiskolai rectori állásra pályázott, azonban ezek egyikére sem vétetett fel; minthogy felperes azt nem is állította, hogy alperes alkalmaztatásának megtagadása az ő személyében rejlő hibából, vagyis a szerződésben kikötött egyéb föltételek be nem tartásából eredt : kétségtelen, hogy alperes a maga részéről mind­annak megfelelt, a mire magát a szerződésben kötelezte és mint­hogy az a körülmény, hogy nem alkalmaztatott, nem az 6 hibájára, hanem felperesnek azon kötelességszegésére vezethető vissza, hogy az alperes alkalmaztatásáról annak idején nem gondoskodott, ennélfogva nem alperes, hanem felperes tekintendő szerződésszegőnek, aminek jogi következménye nem az, hogy felperes az ösztöndijat visszakövetelhesse, hanem az, hogy alperes azt megtarthassa. Minthogy a D. és E. a. okiratokat alperes nem kötelezettségvállalás czéljából állította ki, hanem azokban a tőle követelt ösztöndíj visszafizetése tekintetében folyó egyesség létesítése végett, tehát kisérletképen tett nyilatkozatokat, ennél­fogva ezen nyilatkozatokat fizetési kötelezettség elvállalásának tekinteni annál kevésbbé lehet, mert mindegyikben kifejezi alperes azt is, hogy magát a fizetésre jogilag kötelezhetőnek nem tartja. Alperes tehát ezen nyilatkozatai alapján nem volt marasztalható*. A m. kir. Curia: A kir. tábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: A másodbiróság Ítélete az abban felhozott indokok­nál fogva és azért hagyatott helyben, mert habár a felperesi egyház szervezete szerint az alperes képesítésének megfelelő állások nem kinevezés, hanem választás utján töltetnek be, mégis felperesnek is érdekében állott, hogy alperest erkölcsi súlyával támogassa abban a törekvésében, hogy a felperesi egyházkerület területén képzettségének megfelelő állást nyerhessen el ; felperes azonban még csak nem is állította, hogy alperesnek abban az irányban vett igyekezetét bármiképp támogatta, vagy hogy alperes a kivánt megfelelő állásra érdemetlen volt volna. * *

Next

/
Oldalképek
Tartalom