Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXII. kötet. (Budapest, 1903)

64 időpontjában tartozéka volt, akkor az ingatlan birtokkal együtt ez a jog is eladottnak tekintendő. A m. kir. Curia feloldó határozata után és annak értelmében a viszonkereset megállapithatása végett oly tények voltak volna megállapitandók, amelyekből az következtethető, hogy a viszonkereset tárgyává tett malomjog jogilag egészben vagy részben az eladott ingatlanhoz tartozik és hogy az ettől el nem választatott. A felebbezési bíróság Ítéletének tényállása szerint a vitás kérdés tekintetében a beszerzett végrehajtási és árverési iratokra hivatkoztak. Ugyanannak a biróságnak eme árverési iratok nyomán megállapított tényállása szerint pedig a malomjog nem az alperesnek eladott felső-zsemberi 5. és 200. számú telekjegyzőkönyvekben foglalt ingatlanok tartozékaként, hanem a felsőzsemberi I. számú telekjegyzőkönyvben foglalt s curiális birtokként bejegyzett ingatlannal együtt, ennek tartozékaként bocsáttatott árverés alá és vétetett meg az árverésen Toldy Zsigmond és neje által ; ehhez képest pedig ez a malomjog, ha az árverés előtt az 5. és 200. sz. telekjegyzőkönyvekben foglalt nemesi birtok tartozéka volt volna is, e nemesi birtoktól az árverés tényével elválasztatott és az A. alatti adás-vételi szerződés kötése idején már az adás-vétel tárgyává tett ingatlanok tartozéka lenni megszűnt. Következik ebből, hogy a malomjogot a bírói árverésen a2 szerezte meg, aki a felső-zsemberi 1. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlant vette meg; az a körülmény pedig, hogy az 5., 200. és 1. számú telekjegyzőkönyvbeli ingatlanokat ugyanazok a személyek vették meg, a korábbi állapot visszaállítását annál kevésbbé eredményezhette, mert az Í. számú telekjegyzőkönyvben foglalt malom és a vele együtt tartozékként eladott malomjog vevője ez által a malomjogtól fosztatott volna meg. Minthogy pedig az A. alatti szerződésben csupán az 5. és 200. számú telekjegyzőkonyvben foglalt ingatlanok és tartozékai tétettek eladás tárgyává, ezzel a ténynyel szemben pedig kétségtelenül alperest terhelte a bizonyítás arra nézve, hogy a fentiek szerint az 1. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlannal egybekapcsolt malomjog a vétel tárgyává tett 5. és 200. számú