Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)

37 következtében szenvedte : ennélfogva helyes az elsőbiróságnak az az álláspontja, hogy a felperest terhelte, az alperes tagadásával szemben, a jelzett állitásnak bizonyítása. Ami pedig a kihallgatott tanuk vallomásait illeti, H. Gy. és K. J. egybehangzóan azt vallották, hogy a keresetben megjelölt alkalommal a felperes a lóvasúti kocsi lovai előtt 2—3 lépésnyire tántorodott a járdáról a sinek közé, továbbá hogy a lóvasúti kocsi mérsékelt sebességgel haladt és a kocsis fékezett, továbbá G. F. és M. P. tanuk vallomása szerint a kocsi lassan haladt és a kocsis menetközben kürtölt ; G. F. tanú pedig arról is bir tudomással, hogy a kocsis fékezett. Az elősorolt tanúvallomások alapján tehát azt kellett megállapítani, hogy az alperes közegét, a lóvasúti kocsist, mulasztás nem terheli, mert kötelessége teljesítésében kellő gondossággal járt el. Az előadottak következtében az elsőbiróság ítéletét a fentebb felhozott okokból kellett helybenhagyni. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete indoklásánál fogva helybenhagyatik. 19. A számadási kötelezettséget megállapító végzésnek nem tárgya a perköltség iránt való rendelkezés. (Curia 1901 június 14. 2006/901. sz. a.) A debreczeni kir. ítélő tábla: A kir. törvényszék végzését, annyiban, amennyiben abban a perköltség iránt rendelkezés nem foglaltatik, elutasításnak veszi, azt megváltoztatja és az alpereseket arra kötelezi, hogy a felperesnek 106 K és 50 fill. perköltséget egyetemlegesen megfizessenek, . . . mert a perköltség iránt a bíróság a véghatározatban intézkedni köteles; a számadás elő terjesztése iránt indított perben a számadás kötelezettségének megállapítása tárgyában hozott határozat véghatározatnak tekintendő. (1901. évi február 3. 158/902. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság végzésének a perköltség és ügyvédi dij mennyiségét szabályozó felebbezett rendelkezése helybenhagyatik. Indokok: Az 1881 : LIX. tcz 83. §-ának rendelkezése értelmében akkor, ha a felhívott ama határozat folytán, melylyel számadási kötelezettsége megállapittatott, az arra kitűzött határ-