Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)

23 hogy ha bár nem is állott fen olyan rendszabály, amely a gyári munkásokat az ócska vas- és aczélanyag első sorban való felhasználására kötelezte volna, a gyári igazgató és művezetők nemcsak elnézték, hogy a gyári munkások az ócska vasból feldolgozás végett szabadon választhassanak, hanem . . . tanuk vallomása szerint meg is kívánták a munkásoktól azt, hogy első sorban a készletben levő ócska vasból dolgozzanak, amely készletre nézve különben nem is állítja az alperes azt, hogy nem feldolgozás végett, hanem más czélból szereztetett be. Bebizonyíttatott továbbá az is, hogy felperes a gyár helyiségében elhelyezett, feldolgozásra váró ócska vasak közül vette elő azt a hengeralaku régi vasdarabot, amely akkor, amikor tüzesités végett a kohóban elhelyeztetett, szétrobbant és a felperes jobb és bal karját annyira megrongálta, hogy annak következtében a felperes jobb karját le kellett vágni, a bal tenyerén pedig az égési sebekből származó s a munkaképességet szintén korlátozó baj maradt vissza. Bizonyittatott végül az is, hogy a robbanást az idézte elő, hogy a kérdéses hengerdarab nem tömör vasból volt készítve, hanem annak egyik vége vascsappal volt eldugaszolva, amely azonban a henger belsejében levő üres tért egészen nem töltötte ki és hogy a hengerbe alkalmazott vasdugasz szabad szemmel nem volt észrevehető, miből kétségtelen az is, hogy felperest azért, hogy a régi vasak közül ezt a hengerdarabot vette feldolgozás alá, gondatlanság egyáltalán nem terheli. A most megállapított tény alapján a kir. itélő tábla az alperest, mint gyártulajdonost nem mentheti fel, a felperest, mint gyári munkást munkájának szakszerű teljesítése közben ért súlyos baleset iránti felelősség és annak magánjogi következményeinek terhe alól : mert az alperes gyártulajdonos, akit az 1893 évi XVIII. tcz.-ben foglalt szabályok is arra köteleznek, hogy a gyárban alkalmazott munkások életbiztonsága és testi épsége érdekében minden lehető óvintézkedést megtegyen, köteles volt arról is gondoskodni, hogy a gyárilag feldolgozandó anyag ne legyen közveszélyes, amennyiben tehát az üzleti nyereség fokozása végett régi vasdarabokat is adott feldolgozás alá, tartozott volna fokozott gondossággal ügyelni arra, hogy a feldolgozás végett beszerzett ócska vas- és aczélkészlet közé, a munkások életbiztonságára és