Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)

hozatta és a vevőt erről azzal értesítette, hogy az áru nála rendelkezésére áll, eme tények által az áruval nem mint sajátjával rendelkezett, hanem a kereskedelmi törvény 442. és 351. §-ai szerint őt terhelő kötelezettségnél fogva az áru megőrzéséről gondoskodott és igy az ügylettől el nem állott. A kereskedelmi törvény 354. §-ának rendelkezéséből jogilag következik, hogy amennyiben az ügylet nem fixügylet, vevő az utólagos teljesitettre határidőt adni csak akkor tartozik ugyan, ha ezt az eladó kéri, azonban az eladó az ügyletet utólagosan is mindaddig joghátrány nélkül teljesitheti, amig vele a vevő az elállási szándékát nem tudatta. (Curia 1901 október 29. G. 326/901. sz. a.) A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság: Alperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Indokok: Alperes a felebbezési biróság Ítéletét első sorban azon az alapon támadja meg, hogy a felebbezési biróság a közte és felperes között létrejött vételi ügyletet fix-ügyletnek nem minősítette. Ez a panasz alaptalan, mert eltekintve attól, hogy alperes ezt a panaszát tüzetesen nem is indokolta, az a körülmény, hogy a teljesítési idő az ügylet megkötésekor meghatároztatott, az ügyletet még nem teszi úgynevezett fix-ügyletté, mivel ehhez az szükséges, hogy akár a felek kijelentéséből, akár egyéb tényekből felismerhető legyen az, hogy a felek magát a teljesítési határidő megtörtént meghatározását az ügylet lényeges feltételének tekintették; ámde az iránt a felebbezési biróság ítéletében alkalmas tények megállapítva nincsenek. Alperesnek további panasza az, hogy felperes a vétel tárgyát visszavette, ez által tehát felperes a vétel tárgya felett már rendelkezett és az ügylettől elállott. Ez a panasz szintén alaptalan, mert a felebbezési biróság ítéleti tényállása szerint alperes a neki felperes részéről megküldött árut a vasúttól át nem vévén, felperes ekkor hozatta vissza az árut magához és erről alperest azzal értesítette, hogy az áru nála az alperes rendelkezésére áll : eme tények által tehát felperes az áruval nem mint sajátjával rendelkezett, hanem a kereskedelmi törvény 342. és 351. §-ai szerint őt terhelő köte-