Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)

hozatta és a vevőt erről azzal értesítette, hogy az áru nála rendelkezésére áll, eme tények által az áruval nem mint sajátjával rendelkezett, hanem a kereskedelmi törvény 442. és 351. §-ai szerint őt terhelő kötelezettségnél fogva az áru megőrzéséről gondoskodott és igy az ügylettől el nem állott. A kereskedelmi törvény 354. §-ának rendelkezéséből jogilag következik, hogy amennyiben az ügylet nem fix­ügylet, vevő az utólagos teljesitettre határidőt adni csak akkor tartozik ugyan, ha ezt az eladó kéri, azonban az eladó az ügyletet utólagosan is mindaddig joghátrány nél­kül teljesitheti, amig vele a vevő az elállási szándékát nem tudatta. (Curia 1901 október 29. G. 326/901. sz. a.) A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság: Alperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Indokok: Alperes a felebbezési biróság Ítéletét első sorban azon az alapon támadja meg, hogy a felebbezési biróság a közte és felperes között létrejött vételi ügyletet fix-ügyletnek nem minősítette. Ez a panasz alaptalan, mert eltekintve attól, hogy alperes ezt a panaszát tüzetesen nem is indokolta, az a körülmény, hogy a teljesítési idő az ügylet megkötésekor meghatároztatott, az ügyletet még nem teszi úgynevezett fix-ügyletté, mivel ehhez az szükséges, hogy akár a felek kijelentéséből, akár egyéb tények­ből felismerhető legyen az, hogy a felek magát a teljesítési határ­idő megtörtént meghatározását az ügylet lényeges feltételének tekintették; ámde az iránt a felebbezési biróság ítéletében alkalmas tények megállapítva nincsenek. Alperesnek további panasza az, hogy felperes a vétel tárgyát visszavette, ez által tehát felperes a vétel tárgya felett már rendelkezett és az ügylettől elállott. Ez a panasz szintén alaptalan, mert a felebbezési biróság ítéleti tényállása szerint alperes a neki felperes részéről megküldött árut a vasúttól át nem vévén, felperes ekkor hozatta vissza az árut magához és erről alperest azzal értesítette, hogy az áru nála az alperes rendelkezésére áll : eme tények által tehát fel­peres az áruval nem mint sajátjával rendelkezett, hanem a kereskedelmi törvény 342. és 351. §-ai szerint őt terhelő köte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom