Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)

111 az esetben, midőn a baleset által előidézett sérülés következményei egy a baleset bekövetkeztekor már lappangó betegség következtében hamarabb és könnyebben állanak elő, mint ha a betegség még csirájában sem létezett volna, ez a körülmény a baleset és testi sérülés közötti közvetlen okozati kapcsolatot nem szünteti meg, ha pedig a baleset és következményei között a közvetlen okozati összefüggés fen forog, akkor a két szakértő orvosnak az alperesi védekezéssel egyező az a véleménye, hogy a sérülés nem egyedül és közvetlenül okozta a biztosítottnak halálát, jogos alappal nem bir. Nem volt figvelembe vehető alperesnek az a védekezése, hogy a szóban forgó baleset (leesés által előállott agyrázkódás) nem képez oly balesetet, melyért a társulat a biztosítási feltételek i. §-a szerint kárpótlást nyújtani köteles, nem volt figyelembe vehető azért, mert a biztosítottnak halálát előidézett agyrázkódtatás a biztosítottnak a vasútról tör tént leesése következtében állván be, a halált okozó betegség fizikai erő behatásából származott, már pedig az a véletlen, akár közvetlen, akár közvetett fizikai behatás, mely a biztosítottnak testi egészségére kárt okozó eredményt idéz elő, biztositásjotn szempontból a baleset fogalmát megállapítja. Mindezek alapján mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával az alapperbeli ítéletek hatályon kívül helyezésével alperes a kereseti tőke s járulékai fizetésére volt kötelezendő. = L. a Dtár u. f. XIX. k. 19. sz. a. kö/.ölt határozatot s az ahhoz fűzött jegyzetet. — 1901 október hó 30-án 573. sz. a. kelt ítéletével a Curia az alsóbiróságok ítéletét feloldotta és elrendelte, hogy az igazságügyi orvosi tanácshoz a következő kérdés intéztessék : «Alapul véve az igazságügyi orvosi tanácsnak . . . véleményében megállapított azt a tényt, «hogy néhai Ny. S. az ütőér-rendszer bel hártyájának kiterjedt és meglehetősen nagyfokú krónikus gyuladá^ában fendonrtei itis chronica) szenvedett és hogy az a krónikus gyuladás nagy mértékben volt kifejlődve, éppen a szív izomzatát tápláló két koszoru-ütérben, amelyek ennek következtében jelentékenyen szűkülve is voltak'), lehet-e megállapítani azt, hogy Ny. S. 1897 augusztus 10-én történt elesése az említett ütőér-betegségnek rögtönös, halálos kimenetelét lényegileg elő-