Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XXI. kötet. (Budapest, 1902)

8o biztositás kezdetének a kötvényben naptárszerüleg történt meghatározásával szemben az a kijelentés, hogy a biztositás csak a biztositási dij teljes lefizetése után lép érvénybe, nem bir hatálylyal. (Curia 1901 szeptember 20. 394/901. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság Ítéletét, amenynyiben az által felperes az 1897 szeptember 23-át megelőző időre kamatkövetelésével elutasittatott, helybenhagyja, egyebekben megváltoztatja és alperest 401 frt 40 kr. tőkének, ezután 1897. évi szeptember 23-tól járó 5% kamatnak, perbeli s felebbezési költségnek . . . megfizetésére kötelezi. Indokok: Alperes nem vonta kétségbe, hogy felperesnek az A. a. biztositási kötvény szerint tűzkár ellen biztositott terményei 1897. évi szeptember hó 3-án elégtek s hogy felperes ezáltal 401 frt 40 kr.-nak megfelelő kárt szenvedett ; de azért nem tartja magát kártérítésre kötelezettnek, mert egyfelől felperes 2. alatti ajánlatában az annak 5. p. a. foglalt azon kérdésre : «szenvedett-e tűzkárt az ajánlattevő az utolsó 5. év alatt ?» <>nem»-mel válaszolt, holott utóbb beismerte, hogy 1890-ben tűzkárt szenvedett, deákkor biztosítva nem volt és igy a biztositás elvállalására befolyással biró fontos körülmény elhallgatása miatt a létrejött biztositási szerződés a kereskedelmi törvény 474., 475. §-ai értelmében érvénytelen ; és mert másfelől felperes a biztositási dijat a tüzeset előtt nem fizette le, az A. a. biztositási kötvényen foglalt biztositási feltételek 4. §-ának 4. bek. szerint pedig a biztositás csak a dij teljes lefizetése után lép érvénybe és igy a dij lefizetése előtt bekövetkezett tűzkárért alperes kértéritést nyújtani nem tartozik. Alperesnek felperes részéről 1893-ban szenvedett tűzkára elhallgatására és ez alapon az A. a. szerint létrejött szerződés érvénvtelenségére alapított kifogása nem jöhet figyelembe, mert a 2. a. ajánlott és a felek egyező előadása szerint is az ajánlat közvetítésénél közbenjárt s felperes által tanúul felhívott K. A. ügynöknek az E. a. kérdőpontok 4. kérdésére tett abbeli vallomásából, hogy a 2. a. ajánlatnak általa eszközölt kitöltésekor: «felperes mondotta, hogy 1893-ban érte tüzeset, de ezt az ajánlatba azért nem írtam be, mert akkor nem volt biztosítva és nem ugyanazon