Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

122 lefizetésére marasztalja. Egyúttal felhivatik a vizsgáló biztos, hogy a reá bizott vizsgálatot 30 nap alatt különbeni ujabb 150 korona birság és fegyelmi eljárás terhe alatt fejezze be és erről, vagy a vizsgálat befejezését gátló okokról ugyanazon idő alatt jelentését tegye meg. (1900 szeptember 27. 1191/900. sz.) A m. kir. Curia: A fegyelmi biróság határozata azon részében, mely szerint dr. — — vizsgáló biztos 50 kor. birság lefizetésére köteleztetett, ugy azon részében, mely szerint a reá bizott vizsgálat teljesítésére ujabb 150 kor. birság terhe alatt is köteleztetett, megsemmisíttetik. Mert az ügyvédi rendtartás nem ruházza fel az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságát azzal a joggal, hogy a valamely fegyelmi ügyben vizsgáló biztosul kirendelt és megbízatásában hanyagul eljáró kamarai tagot megbízatása teljesítésére pénzbirsággal fenyegethesse és őt rendbüntetésként pénzbirsággal sújthassa, hanem ellenkezőleg az ügyvédi rendtartás 28. §-a hasonlatos esetében világosan azt mondja ki, hogy a hanyag megbízott ellen fegyelmi eljárásnak lehet helye ; azon eseteket pedig, melyekben a választmány a pénzbírságot kivételesen fegyelmi eljárás nélkül engedi alkalmazni (25. és 74. §§.) határozottan megjelöli ; ezek szerint pedig az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága végzésének megjelölt intézkedései a törvény által megállapított jogkörén kívül esvén, és e miatt a felebbezés, ha mindjárt a neheztelt végzés az 1874 : XXXIV. tcz.-ben helyenkint felebbezhetőkként megjelölt határozatok közt nem is fordul elő, elfogadandó lévén : azokra nézve az elsőbiróság végzését megsemmisíteni kellett. 69. Aki a kereskedelmi törvény 218., 219. és 221. §-ai alá esö cselekményt vagy mulasztást a kir. törvényszéknek tudomására hoz, azt az e tárgyban hozott határozat tekintetében ezen alapon felebbviteli jogosultság nem illeti. (Curia 1901 máj. 2. 494. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: A felfolyamodást hivatalból visszautasítja, mert magában véve az, hogy a kereskedelmi eljárás 50. §-ának 2. bekezdése értelmében az illetékes kir. törvényszék