Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

73 ez utóbbi amannak folyományát képezi, és mert az alperesnek azt az ellenvetését, hogy a G. a. levél pusztán ajánlat jellegével bir annak tartalma egyenesen megczáfolja. A dolog ilyen állásában a beperesitett követelés elismert és kifizetni igért részére nézve az elévülést illetőleg nem a kereske­delmi törvény 487. §-a, hanem az elismerésnek uj, önálló jogczi­met alkotó természeténél fogva a magánjognak az elévülést sza­bályozó rendelkezése az irányadó. A magánjogi elévülés ideje pedig a G. a. levél keltétől el nem telt. Ennélfogva stb. (1899 november 14. 2569. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete megváltoztattatik, és az elsőbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Tekintve, hogy a G. a. 1896 augusztus 26-án kelt alperes által valódiság tekintetében nem kifogásolt levélben alpe­res a felperesi követelésből 601 frtnyi összegnek helyességét elis­meri és ennek kifizetését felperesnek felajánlja, ez az egyoldalú kijelentés pedig, miután felperes az abban foglalt ajánlatot el nem fogadta, és igy az egyezségnek nem minősíthető, a felperesi köve­telés 601 frtnyi része önálló elismerését magában foglaló kötele­zést nem tartalmaz ; tekintve, hogy ezen, egyezségnek nem minő­síthető egyoldalú nyilatkozat a követelés jogczimét nem változtatta meg és uj jogalapot nem teremtett, és ennélfogva ez a követelés a biztosítási szerződésből származván, a kereskedelmi törvény 487. §-a szerinti egy évi elévülés hatálya alá esik, ennek az elismerő nyilatkozatnak hatálya tehát az elévülés tekintetében csak abban áll, hogy az elévülést 1895. évi augusztus 26-án megszakította, attól fogva azonban az egy évi elévülés újból kezdetét vette ; tekintve, hogy az elévülés újból megkezdésének 1895 augusztus 26 iki időpontjától jelen perbeli keresetnek 1897 szeptember 9-én történt meginditásáig a kereskedelmi törvény 487. §-ában meg­szabott egy évi elévülési idő letelt, mindezeknél fogva stb. 45­Ha a hagyatéki leltárban hagyatékként összeirt összeg az özvegy birtokában van és vitás az, hogy ezen összeg a hagyatékhoz tartozik-e, avagy az özvegy tulajdona, aki azt

Next

/
Oldalképek
Tartalom