Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

66 felperes ezt a kötelezettségét gyermekével szemben nem pusztán a vérségi kapocsnál és a törvény rendeleténél fogva teljesítette, hanem azért is, hogy gyermekét az élet küzdelmeire előkészítse és egyszersmind hogy benne magának is támaszát birja majdan, s mert ezt a czélt az alperes vétkes gondatlansága teljes egészében megsemmisítette, ennélfogva a felperesre nézve a fent emlitett czimen kiadott összeg az alperes okozta veszteséget képezi. Magát az összeget a bíróság az 1874 : XVIII. tcz. 4. §-a alapján évi 240 kor. átlagos s a felperes viszonyainak megfelelő kiadás irányadóul vétele mellett 1800 koronában találta megállapitandónak. A becslőesküt pedig azért Ítélte meg, mert a megállapított összegnek tényleg a már jelzett czélra fordítása másként nem bizonyittatott. A temetési költség az id tcz. 2. §-ának 2. pontja alapján jár a felperesnek, a becslő eskünek ennél a tételnél felszámított 138 korona kiadás bizonyítása végett történt megítélése pedig más bizonyítékok hiányában eszközöltetett. Ellenben el kellett utasítani a felperest a jövendőre nézve igényelt tartásdij megítélését czélzó kérelmével, mert még csak valószinüsitő adat sem fekszik a bíróság előtt arra nézve, hogy az elhalt 9 éves gyermek a felperesnek valóban támaszává válhatott volna, hogy ez az időpont mikor érkezett volna el s hogy milyen mértékű istápolásra lett volna képes a gyermek életben maradása esetén. (1900 június 5. 16648/900. sz.) A budapesti kir. tábla: A kir. tábla az elsőbiróság ítéletét részben s akként változtatja meg, hogy felperesnek a becslő esküt csak a temetési költségre itéli meg, s amennyiben felperes a becslőesküt leteszi, alperest 138 korona, esetleg ha felperes kisebb öszszegre tenne esküt, az esküvel bizonyított összeg s járulékai megfizetésére kötelezi ; és felperest ezt meghaladó kereseti követelésével elutasítja. Indokok: Elhunyt gyermeke tartására, nevelésére fordított költség tekintetében felperest keresetével elutasítani kellett, mert az 1874 : XVIII. tcz. 2. §-ának 2. pontja szerint a vállalat csak azt a nevelési és tartási költséget köteles megtéríteni, amivel az elhunyt az életben maradtak részére tartozott, amennyiben az tőlük a baleset által elvonatott ; az idézett és szorosan értelmezendő tételes törvényben nem foglaltatik olyan rendelkezés és