Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XX. kötet. (Budapest, 1902)

6o A m. kir. Curia : A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Habár törvény kifejezetten nem intézkedik arról, hogy valamely végrendelet érvénytelenithető volna abból az okból, hogy a végrendelet alkotása után a végrendelkezőnek gyermekei születnek, akiknek érdekéről a végrendelet nem intézkedett, azonban minthogy minden jogügyleti cselekmény, tehát a vég' intézkedés is, az intézkedés indokát képező körülmények te­kintetében való tévedés alapján megtámadható, felperesek ilyen alapon örökhagyó végrendeletét, melyben ők mint a végrendelke­zés után született egyenes leszármazók teljesen mellőztettek, meg­támadhatnák. Azonban a fenforgó esetben ilyen támadásnak, illetve a vég­rendelet tévedés alapján való érvénytelenítésének helye nincs, mert habár igaz, hogy az örökhagyó a végrendelet alkotásakor tévedhetett annak feltételezésében, hogy neki már gyermeke nem születik, de ez a tévedés megszűnt, midőn örökhagyó a végren­delet alkotását 12 évvel túlélte és ezen időtartam alatt három gyermeke — a felperesek — születtek, kiknek létezéséről tudomás­sal birt. Minthogy pedig örökhagyó a családi viszonyaiban beállott ezen változás daczára, korábban alkotott végrendeletét még sem változtatta meg, nincs alap annak a feltevésnek az elfogadására, hogy örökhagyó ezen jövő körülmény tudatában másként intéz­kedett volna, mint a hogy intézkedett, mivel a feltételezhető tévedés megszűntével végakaratát még sem változtatta meg. Ilyen körülmények között tehát felperesek mint tudva mellőzött szük­ségörökösök mást, mint a törvény alapján őket megillető törvé­nyes osztályrészt nem követelhetvén, a másodbiróság Ítélete, mely felpereseket a végrendelet egészben való érvénytelenítése iránt támasztott keresetükkel elutasította, ezen s az ezeknek megfelelően felhozott indokokból helybenhagyandó volt. ¥ ¥ = A Tervezet 1916. §-a szerint a végrendeleti rendelkezést megtámadhatja a köteles részre i'ogosult az a mellőzött ivadék, kinek létezéséről az örökhagyó a végrendelkezéskor nem tudott, vagy aki csak a végrendelkezés után született, vagy lett köteles

Next

/
Oldalképek
Tartalom