Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIX. kötet. (Budapest, 1901)

88 A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, a sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Alpereseknek az a kifogása, hogy a kereset tárgyává tett váltókövetelés alapját képező váltót a 2. 7. a. számlában kitüntetett annak a 3127 frt tartozási egyenlegnek fejében adták a felperesnek, mely tartozásuk a 2. 7. a. számlában érintett, tisztán csak a tőzsdei árkülönbözetekre, vagyis pusztán szerencsejátékra irányuló értékpapirvételi és eladási ügyletekből származott, bizonyítottnak volt elfogadandó és ehhez képest mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasítandó volt, mert tekintettel az alperesek társadalmi állására és felperes részéről nem tagadott arra a körülményre, hogy alperesek szük vagyoni viszonyok közt éltek és élnek, s tekintettel a 2. 7. a. számlában felsorolt értékpapíroknak az alperesek vagyoni viszonyaival arányban nem álló nagy összegére s végül tekintettel arra is, hogy a 2.7. a. számlában alperesek csakis a felmerült árkülönbözettel vannak megterhelve és a számlára vezetett feljegyzés szerint a felek az egyenleg felmerülte utáni időben is ugyanazokra a papírokra «á la hausse» tovább folytatták a tőzsdeügyletet ; kétségtelenül megállapítható, hogy a közel 120,000 frtra terjedő értékű értékpapírokra vonatkozó ügyleteknél a tényleges szállítás a szerződő felek által már eleve kizáratott, az ily ügyletekből származó követelések pedig bíróilag nem érvényesíthetők, mert a bizományossal szemben is érvényesíthető az a kifogás, hogy a felek közt nem .komoly adásvételi ügyletről, hanem csakis az árfolyam változásaitól függő, tisztán árkülönbözeti ügyletről volt szó, és végül, mert a 2. 7. a. számlára felperes által vezetett az a záradék, hogy az abban kitüntetett egyenleg ugyanily összegű váltóval kiegyenlittetett, magában véve még nem bizonyítja, hogy a váltó feltétlen fizetésül adatott és fogadtatott el, mivel e kitétel a forgalomban csakis azt jelenti, hogy a hitelező feltételesen, t. i. arra az esetre, ha a váltó értéke befoly, tekinti magát kielégítettnek, amennyiben tehát felperes azt vitatja, hogy végleges fizetés, vagyis ujitás esete forog fen, feladatában állott volna oly ténykörülményeket felhozni, melyekből a novatio jogilag következtethető, ily ténykörülményeket azonban a felperes egyáltalában nem