Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XIX. kötet. (Budapest, 1901)

7> vehették meg s ennek folytán felperes tulajdonjogszerzése jóhiszeműségének megtámadására sincs joguk. = V. ö. a Dtár III. f. VI. k. 10. sz. a. közölt határozattal. 40. Ha a szolgálati szerződés határozott időtartamra szól és annak elteltéig fel nem mondható, ugy az alkalmazottnak elbocsátásából keletkező jogviszonyra az 1884.: XVII. tcz. 97. §-a nem alkalmazható, minthogy a joggyakorlatban elfogadott elvek szerint ily esetben a jogtalan elbocsátásból eredő jogviszonyokat a kártéritésre vonatkozó általános elvek alapján kell elbirálni. Az elbocsátott egyénre az elbocsátásból csak akkor származhat kár, ha ő a kikötött alkalmazási időtartamra uj alkalmazást nem kap, vagy javadalmazása az uj alkalmazásban a kikötve volt alkalmazásnál kisebb, az elbocsátott csak az esetben követelhet kártéritést, ha elbocsátása után a megszüntetett szerződésben kiszabva volt időtartam alatt uj alkalmazást nem kapott, vagy csak kisebb javadalmazás mellett kapott. Ha az uj alkalmazás a kikötve volt időtartamon belül az alkalmazottnak hibája nélkül megszűnt, ugy ez a körülmény a volt főnöknek kártérítési kötelezettségét megállapítja, de a megszűnés ténye az alkalmazott által bizonyítandó. (Curia 1900 október 10. 524/900. sz. a.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy alperes az A. a. szerződés határozmányának megszegésével felperesnek kereskedelmi képviselői alkalmazását 1895. évi októberben megszüntette s ez által felperestől az A. a. szerződésben 1900. évi márczius 31-ig biztosított javadalmazást elvonta. Minthogy felperes alkalmazása az A. a. szerződés első bekezdésében foglalt intézkedés szerint 1900. évi márczius 31-ig felmondható nem volt s igy fel-