Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam XVIII. kötet. (Budapest, 1901)

228 hatálytalannak mondotta ki, és eképpen a megállapodás tartalmát es rendelkezéseit figyelmen kivül hagyva, az ítéletben n —19. pontok alatt, valamint az I. jegyű költségjegyzék 13., 23., 24., 31., 58., 59., 63. és a II. jegyű költségjegyzék 20. tételei ellen érvényesített behajthatlansági arányra, időelőttiségre és beszámitás-ra vonatkozó kifogást mellőzte, helyesen a mikor eme kifogásoknak a per eldöntésénél helyt nem adott. Ez a panasz alaptalan. Az arányra és az időelőttiségre vonatkozó kifogásokat alperes a már emiitett 2'/. alatti okiratba foglalt megállapodásra alapította. Ez az okirat tartalma szerint a felperes mint ügyvéd és az alperes mint ügyfél közötti megbízási jogviszonyt és az ügyvédi dijak kérdését szabályozza. Szabályozza pedig főképp és kizárólag a jövő időre való tekintettel, a mult időre nézve pedig csak annyiban, amennyiben annak az ügyvéd díjazására vonatkozó elvei eme megállapodásnak írásban létrejötte előtti időben felperesre mint ügyvédre bízott és még teljesen el sem intézett (bis heute nicht vollstándig erledigten Causen) ügyekben, a múltban felmerült ügyvédi dijakra és kiadásokra is kiterjesztetteknek határoztattak. E kétoldalú terhes szerződést képező megállapodás mindkét szerződő félre nézve jogokat (vagyoni előnyöket) biztosit, jelesül az ügyvédre nézve a jövőre abban a tekintetben, hogy alperesnek már előbb reá bízott ügyeit ő fogja folytatni, bevégezni és lebonyolítani és hogy alperes ügyeit a jövőben is felperesre bizni fogja, amely munkálkodásból felperes azokat a hasznokat fogja húzni, a melyeket részére a megállapodás meghatározott és viszont alperes részére azokat a vagyoni előnyöket nyújtja, melyekben mint ügyfél a megállapodás nélkül nem részesülhetne. A felebbezési bíróság azonban tényül azt állapította meg, hogy alperes a megállapodás írásbeli megkötése után a harmadik héten már felperestől az ügyvédi megbízást elvonta és tőle ügyeit elvette s eme ténye által lehetetlenné tette azt, hogy a megállapodásnak az ügyvédre nézve kedvező határozmányai életben maradjanak. A megállapodás 15-ik pontjában kiköttetett ugyan, hogy alperes a képviseletet felperestől bármikor megvonhatja, és ezt a jogot alperesnek a törvény is (1874 : XXXIV. tcz.) megadja, de